Takarmányadalékként alkalmazott mikrobiális lizátum és mikronizált poliszacharid kombinációjának hatása pecsenyecsirke termelési és élettani paramétereire
témavezető: Kovács-Weber Mária
helyszín (magyar oldal): Szent István Egyetem helyszín rövidítés: SZIE
A kutatási téma leírása:
Az állati szervezetnek a növekedéshez és fejlődéshez felhasznált közismert táplálóanyagok (fehérje, zsír, rost stb.) mellett szükségük van mikrobákból származó tápanyagokra is, konkrétan a sejtplazmában található DNS/RNS (dezoxi-ribonukleinsav/ribonukleinsav) molekulákra és a sejtfalban található poliszacharid molekulákra is. Koncepciónk szerint a bakteriális eredetű DNS/RNS-re, valamint LPS/PG-re (lipo-poliszacharidok/peptoglikános), mint „mikrobiális tápanyagok”-ra.
Projekttervünk alapját részben az adja, hogy az elmúlt évtizedben alapvetően megváltozott a szakmai közvélemény a mikroorganizmusok, röviden a mikrobák biológiai szerepéről. Míg korábban csak azokat a mikrobákat tudtuk azonosítani, amelyek tenyészthetők voltak és a gyakorlatban csak arra törekedtünk, hogy ezek kórokozó szerepét tisztázzuk. Amikor azonban általánosan elterjedt a mikrobák azonosítása a DNS alapján, minden várakozást messze felülmúló eredményeket kaptak, amelyek alapvetően megváltoztatták az egészségre és betegségre vonatkozó ismereteinket.
A szervezet normális körülmények között mintegy 100 trillió (!) baktériummal (mikroflóra, újabb elnevezés szerint mikrobióta) él szimbiózisban anélkül, hogy ezek a mikrobák betegséget okoznának. Sőt, akkor jelentkeznek problémák, ha ezek nincsenek jelen megfelelő mennyiségben, illetve minőségben, pl. antibiotikumok és konzerváló szerek vagy más antibakteriális anyagok alkalmazása miatt. Mikrobák hiányában a szervezet védekező mechanizmusai nem fejlődnek ki és nem alakul ki védelem a betegségek ellen.
További vizsgálatok felderítették, hogy a szervezettel szimbiózisban élő mikrobák összességében kb. 100-szor nagyobb génállománnyal rendelkeznek, mint maga az ember (human genom: kb. 30.000 gén/mikrobiális genom 3 millió gén). A szimbiózis molekuláris alapja, hogy a mikrobákból egyrészt DNS és RNS molekulák, másrészt poliszacharidok, mint lipopoliszaccharidok (LPS) vagy peptoglikánok (PG) szabadulnak fel és a gazdaszervezet sejtreceptoraihoz kapcsolódnak, ezáltal stimulálják az immunrendszert, az idegrendszert és az anyagcserét.
Egyre szaporodnak azok a megfigyelések, amelyek igazolják, hogy a mikroflóra-gazdaszervezet szimbiózisa nem csak az emberben áll fenn, hanem az állat és növényvilágban is. Ez azt jelenti, hogy az élet a Földön úgy alakult ki évmilliárdok alatt, hogy a fejlettebb élőlények (eukaryota) szimbiózisban élnek az alacsonyabb rendű (prokaryota) élőlényekkel. Környezeti hatásokra, mindenek előtt a táplálék összetételének megváltozása, a táplálkozástól idegen anyagok jelenléte ezt a szimbiózist megváltoztatja.
Ma már általánosan elfogadott, hogy a mikroflóra-gazdaszervezet kölcsönhatásának zavara (diszbiózis) ok-okozati összefüggésben van számos, napjainkban egyre gyakoribbá váló betegség kialakulásában.
Egyre szélesebb körben elfogadott az a koncepció, miszerint egyes betegségek kialakulásának közvetlen oka a bélnyálkahártya áteresztő képességének megváltozása, ezáltal abnormálisan fokozódik a baktériumok átjutása a bélfalon. Ez előbb helyi bélgyulladást okoz, majd a vérárammal általános gyulladást is kiválthat. Nem véletlenül ezt krónikus, gyakran szubklinikus gyulladást okoz.
Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy a baromfitakarmányok hosszú időn keresztül tartalmaztak antibiotikumokat, ami nemcsak a baromfifélék mikroflórájának megváltozását eredményezte, hanem az emberi szervezetbe kerülve a napi táplálkozás részeként, megváltoztatták az emberi mikroflórát is. Emellett jelentősen elősegítették az antibiotikum rezisztens baktériumok általános elterjedését, ami igen nagy és egyelőre megoldhatatlan problémát jelent mind a humán, mind az állatgyógyászatban.
Ma már nem tartalmazhat antibiotikumot a brojlereknél alkalmazott teljes értékű takarmánykeverék, de ezzel megnőtt a rizikója, hogy a pecsenyecsirkék fertőzést kapnak, ami rontja a hozamot és a takarmány-értékesítést.
Ezen koncepcióra alapozva az egyedi technológiával előállított takarmányadalékot alkalmazunk a doktori folyamat során, amely a lizált probiotikumok mellett mikronizált poliszacharidokat tartalmaz. A mai gyakorlatban találunk olyan haszonállatok számára készült teljes értékű takarmánykeveréket, amely probiotikum és poliszacharid keveréket tartalmaz, de egyetlen esetben sem alkalmazták korábban a felszívódást és hasznosítást fokozó eljárást, a Proszimbio technológiát ezen összetevők esetében.
Az állatalapú mérésekhez kapcsolódó kísérletekben először kiscsoportos méretekben vizsgáljuk a hatást, illetve a dózis-hatást, az állatok anyagcsere-paraméterein, a takarmány nyers táplálóanyagain, az állatok termelési paraméterein és környezeti mintákon (ürülék) keresztül, továbbá kórboncolásokat is végzünk. Célunk ezzel, hogy a lehető legszélesebbkörű képet kapjuk a készítmény hatásairól, a környezet+állat interakciókról, jelen esetben a környezet hatásai alatt legfőképpen a takarmányt értve. A megfelelő elrendezéssel és ismétlésszámmal, illetve mintaelemszámmal végezzük el a vizsgálatokat.
Ezt követik az üzemi méretű vizsgálatok, melyben már csak a legjobbnak bizonyult eredmények alapján állítunk be csoportokat, turnusokat. Fontos szempont lesz ebben az esetben, hogy ugyanazon vizsgálatokkal igazoljuk a hatékonyságot, mint a kiscsoportos vizsgálatoknál, amelyeket a korábbiakban részleteztünk. Ezek mellett gazdasági elemzéseket végzünk a készítmény piaci létjogosultságának igazolásaként.
A munka során a tyúk faj képezné vizsgálatunk alapját.
felvehető hallgatók száma: 1
Jelentkezési határidő: 2018-05-31
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
