témavezető: Végh Tamás
helyszín (magyar oldal): Debreceni Egyetem, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék helyszín rövidítés: AITT
A kutatási téma leírása:
Élettanilag a légzés mintázata nagyfokú variabilitást mutat és bizonyos mértékben megjósolhatatlan is. A légzés mintázata a variabilitás koefficiensével jellemezhető, mely egészséges, spontán légző emberben megközelítőleg 33±14%-a a légzési térfogatnak. A légzési mintázat variabilitásának fontosságára részben a tüdő és a légző szervrendszer anatómiai szerkezete ad magyarázatot. A légutak és a tüdő keringése faágszerű elrendeződést mutat tipikus fraktál struktúrával abban az értelemben, hogy az alsó légutak generációi nagy mértékben hasonlítanak a nagy légutakra és a pulmonális keringés kisebb ágai ugyanolyanok, mint a nagyobb erek.
Ez a fraktál szerkezet maximalizálja a gázcseréhez szükséges felületet és szabálytalan gázkeveredést eredményez az alsóbb légutakban. A légzési térfogat és légzésszám légvételről légvételre történő változása közrejátszik a gyors átmeneti állapot létrehozásában, míg szöveti stresszt és feszülést minimalizálja. A légzési térfogat és/vagy a légzésszám külső változtatását elsősorban kontrollált gépi lélegeztetésnél használták. Mióta 1996-ban először leírták a variabilis lélegeztetést, több tanulmány is igazolta, hogy kísérletes körülmények között ARDS-ben a változó paraméterekkel történő, úgynevezett variabilis lélegeztetés javítja a légzés mechanikát és az artériás oxigenizációt hagyományos, szabályos, fix paraméterekkel történő, úgynevezett monotoniás lélegeztetéssel szemben. Eltekintve a gázcserében történő javulástól, a legszembetűnőbb eredmény a tüdő mechanikájának javulása volt.
Variabilis lélegeztetés a klinikai gyakorlatban
Klinikai körülmények között elsőként Boker használta a variabilis lélegeztetést 2004-ben. Tanulmányában 41, hasi aorta aneurizma műtétet átesett beteget vont be, akiket randomizált módon hagyományos vagy variabilis lélegeztetéssel lélegeztettek a műtét során 6 órán keresztül. Eredményeikből kiemelendő, hogy míg az artériás szén-dioxid tenziókban nem volt szignifikáns különbség, addig az artériás oxigén tenziókban jelentős különbségek adódtak a lélegeztetés 3., 4. és 5. órájában a variabilis lélegeztetés javára. Ugyanebben a csoportban a holttér szignifikánsan csökkent, míg a statikus compliance jelentősen emelkedett, ami tüdő funkciójának javulását mutatja variabilis lélegeztetés hatására. Egy másik tanulmányban intenzív osztályos lélegeztetett betegeket vontak be. Az egyik csoportban hagyományos módon lélegeztették a betegeket, a másik csoportban variabilis lélegeztetéssel, melyben a lélegeztetőgéphez kapcsolt számítógép a kiszámított légzési térfogat ± 30%-os eltéréseivel lélegeztette a betegeket.
Egytüdős lélegeztetés
Jelenleg nem tudunk arról, hogy mellkassebészeti műtéten átesett betegeknél a műtéthez szükséges egytüdős lélegeztetés során alkalmazták volna a variabilis lélegeztetést. Irodalmi adat nem áll rendelkezésünkre ezen a területen.
Jelen vizsgálataink célja, hogy összehasonlítsuk a hagyományos, fix paraméteres tüdőprotektív egytüdős lélegeztetés és a változó légzési térfogattal, változó PEEP-pel történő tüdőprotektív egytüdős lélegeztetés hatásait az oxigenizációra és a kimenetelre mellkassebészeti műtétek során.
előírt nyelvtudás: magyar ajánlott nyelvtudás (magyar oldal): angol felvehető hallgatók száma: 2
Jelentkezési határidő: 2018-02-16
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
