témavezető: Kis Tamás
helyszín (magyar oldal): DE, Debrecen, Egyetem tér 1., Főép. 342/c. "oktatói szoba" helyszín rövidítés: DEBTK
A kutatási téma leírása:
A társas szemléletű modern szlengkutatás (eddig vizsgálatokkal kellően alá nem támasztott) vélekedése szerint a szleng a csoportlényként élő Homo sapiens legősibb nyelvi jelenségeinek egyike, az emberi nyelv eredeti (elsősorban fatikus) funkcióinak megőrzője, amely a hagyományos nyelvi vizsgálatokkal (pl. szókincsként) nem igazán ragadható meg, ugyanis a szleng elsődlegesen nem nyelvi jelenség, hanem a nagyobb közösségen belüli kiscsoport, illetve az egyén verbális lázadása a hierarchia ellen, ami az egó védelmét, és a csoportnyomás alóli felszabadulást szolgálja. A szleng olyan könnyen hozzáférhetően, tisztán, jól láthatón, mitöbb: feltűnően és töményen őrzi a társas intelligenciából levált emberi nyelv eredeti funkcióit, hogy kis elfogultsággal fogalmazva a szlenget nyelvesszenciának is nevezhetjük, melynek vizsgálata bizonyos tekintetben a legtöbbet mutathatja meg a nyelvet használó emberről és az emberi nyelvhasználatról. Ennek a feltevésnek az igazolását valódi szlenghasználó közösségek valódi nyelvhasználatának vizsgálatával lehetne elérni, az így nyert anyag feldolgozása során kihasználva a társasnyelvészet nyújtotta tágasabb elméleti keretet, melyben az etológia, az (evolúciós) pszichológia és a szociolingvisztika eredményei egymásra vonatkoztatva igazolhatnák vagy cáfolhatnák a kiindulási hipotézist, azt hogy a szlenget (és vele együtt a nyelvet) létrehozó okok az ember legalapvetőbb emberi tulajdonságaiból, a Homo sapiens társas jellemzőiből származnak, és hogy a szleng létrejöttének elsősorban nem nyelvi, hanem biológiai-etológiai-szociális okai vannak, épp ezért a szleng nem egyszerűen nyelvi, hanem „emberi” univerzálé is.
Bejelentkezés
