Molekuláris genetikai módszerek alkalmazása a transzfúzió és hematopoietikus őssejt transzplantáció során a megfelelő recipiens és donor párosítás kiválasztására
témavezető: Andrikovics Hajnalka
helyszín (magyar oldal): SE helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A vércsoport tulajdonságok örökletesek, az International Society of Blood Transfusion 2016-ban 36 vércsoport rendszerbe sorolható 352 vörösvérsejt (vvt) vércsoport antigént különített el, amelyek száma évről évre növekszik. A vércsoport antigének genetikai hátterének felderítése vezetett a molekuláris genetikai technikák egyre szélesebb körű bevezetéséhez a transzfuziológiában. A vércsoportrendszerek variációi nem vezetnek örökletes betegségek megjelenéséhez, csak vérátömlesztést követően okozhatnak problémát, amikor a recipiens szervezete idegennek ismeri fel a donor vérsejtjeit, azaz immunizálódik. Az immunizáció esélye a donor és a recipiensek vércsoport egyeztetésével csökkenthető. Tekintettel a nagyszámú genetikai variációra előfordulhat, hogy egy adott genetikai variáció szerológiai módszerekkel nem vizsgálható megbízhatóan. Ilyenkor szükség lehet a molekuláris genetikai vizsgálómódszerekre, amellyel a vércsoport nagy pontossággal meghatározható. Jelen kutatás során a hazai vércsoport variánsok előfordulási gyakoriságát vizsgáljuk, amely előkészíti a molekuláris genetikai módszerek költséghatékony beépítését a betegek és a véradók vércsoport kivizsgálási folyamatába a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, ezáltal növeli a vérátömlesztések biztonságát. Több ezer, szerológiai és molekuláris genetikai módszerrel párhuzamosan tipizált egyén eredménye igazolja, hogy a szerológiai és a molekuláris genetikai módszerek közel teljes egyezést mutatnak. A szerológiai és a molekuláris genetikai laboratóriumi módszerek azonban egyes ritka esetekben látszólag ellentmondásosak (pl. politranszfúzió, antitesttel fedett vvt, nem megfelelő minőségű antitest, részleges vagy gyenge antigén, antigén destrukció, null allél ritka nonsense mutációval, allél kiesés eseteiben). A molekuláris genetika egyrészt segíthet az ellentmondó szerológiai eredmények tisztázásában, másrészt lehetővé tesz több, akár 10-40 vércsoport antigén egyidejű tipizálását. A recipiensek és a donorok több antigénre történő egyeztetése az alloimmunizáció esélyének csökkenéséhez vezet. Alloimmunizáció esetén egyszerűbben azonosítható a beteg vércsoportjával egyező donor a vérbankból. Több nyugat-európai országban, és az Egyesült Államokban is bevezetésre került a donorok multiplex molekuláris genetikai vizsgálata. A nemzetközi pozitív tapasztalatok alapján hazánkban is megfontolandó lenne a molekuláris genetikai módszerek szélesebb körű alkalmazása.
Alkalmazott sejtes terápiák (vvt, thrombocyta, granulocyta) során tervezzük a molekuláris vércsoport vizsgálatok bevezetése előtt felmérni a transzfúziók hatékonyságát és szövődményeit, különösen a politranszfúzióra szoruló hematológiai betegek esetében. Célkitűzésünk a felhasznált vvt, thrombocyta, granulocyta készítmények retrospektív vizsgálata, a hematológiai osztályok speciális transzfúziós szabályzatának a nemzetközi protokollokhoz történő adaptációja. A vörösvérsejt készítmények esetében tervezzük a transzfúziós indikációk felmérését. A thrombocyta készítmények esetén thrombocyta increment (CCI) számítását; a különböző készítmények (poolozott és aferezissel előállított; valamint a választott készítmények) összehasonlítását, a választás és a készítmény felhasználása között eltelt idő és mért CCI közötti esetleges összefüggés vizsgálatát. A granulocyta készítmények esetében vizsgáljuk az alkalmazás (profilaktikus vagy intervenciós) indikáció szerinti szövődmény gyakoriságot. A megfigyelt hatékonysági és szövődmény gyakorisági adatok visszahatnak egyes vérkészítmény előállítási, recipiens és donor egyeztetési algoritmusaira, valamint a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok bevezetésére a minden napi gyakorlatba.
A recipiens és donor genetikai marker vizsgálatokat kiterjesztjük a hematopoietikus őssejt-transzplantáció eseteire (HSCT), ahol az immunológiai eltérések „fordított irányban” befolyásolják a beavatkozás kimenetelét. A donor immunizációja a graft versus host betegség (GvHD) illetve a graft versus leukemia (GvL) hatásaival befolyásolja a HSCT kimenetelét. A vércsoport egyeztetetés kevésbé jelentős a humán leukocyta antigének (HLA) egyeztetése mellett. Egyes veleszületett és szerzett immunrendszer gének polimorfizmusai is jelentősen befolyásolhatják a kimenetelt (pl. KIR gének). Kutatásainkban az elmúlt években nagy figyelmet fordítottunk a veleszületett immunrendszer gének polimorfizmusaira HLA egyeztetett HSCT során. Jelen vizsgálatunkban az elterjedőben levő a haploidentikus HSCT kimenetelére fókuszálunk.
felvehető hallgatók száma: 3
Jelentkezési határidő: 2017-11-15
2024. IV. 17. ODT ülés Az ODT következő ülésére 2024. június 14-én, pénteken 10.00 órakor kerül sor a Semmelweis Egyetem Szenátusi termében (Bp. Üllői út 26. I. emelet).
Bejelentkezés
