témavezető: Fischer Ferenc
helyszín (magyar oldal): PTE BTK Rókus u. 2. M ép. helyszín rövidítés: Ró
A kutatási téma leírása:
Az 1920-as ’30-as években, különösen Németországban, egy igen szerteágazó és sokrétű (beleértve a légi és tengeri dimenziót is) geopolitikai irodalom született, geopolitikai iskolák formálódtak. Az Amerikai Egyesült Államokban közvetlenül a II. világháborút megelőzően, döntően a japán és német expanzióra, geopolitikai irodalomra – az USA e két hatalom közti globális bekerítettsége, a kétfrontos küzdelem (atlanti és csendes-óceáni dimenzió) – adott sajátos válaszként egy egyre gazdagabbá váló észak-amerikai geopolitikai irodalom bontakozott ki. Különösen érdekes időszak az 1939-41 közötti periódus, amikor az USA ugyan de jure nem volt hadviselő, de facto azonban igen. E korszak legjelentősebb geopolitikusa, a Magyarországon lényegében egyáltalán nem ismert Nicolas John Spykman, aki ugyan 1943-ban meghalt, de addig megjelent geopolitikai monográfiái (Americas Strategy in World Politics, The Geography of the Peace) nemcsak Washington döntéshozóira voltak hatással a II. világháború éveiben, hanem szellemi öröksége nyomott hagyott a Fehér Ház hidegháborús évtizedek alatti, markánsan geopolitikai tartalmú külpolitikai döntéseiben. A szovjet-kínai vörös magterületet körbeölelő peremterületi NATO, CENTO, SEATO, ANZUS politikai-katonai blokk-fűzér láncolat a Spykman tézis – „aki a peremtérségek ura, az uralkodik Eurázsia felett, aki pedig Eurázsia felett uralkodik, az irányítja a világ sorsát” – gyakorlati megvalósítását jelentette. A II. világháború alatti amerikai geopolitikai irodalom fejlődése mindenekelőtt a nyomtatásban megjelent kortárs kötetek, tanulmányok elemzését feltételezi, de egy érdekes megvilágítási szempontot adhat például a II. világháború alatti német, illetve angol geopolitikai irodalom szisztematikus elemzése, melyek részben az amerikai geopolitikai irodalomra adott válaszként is értelmezhetők.