Az energiaszektor zöld átállásának motorja jelenleg a napenergia. Ennek jelentős része talajra telepített naperőművek formájában valósul meg, mely komoly környezeti terhelést jelent, ugyanis 1 MW áram megtermeléséhez akár 2 ha területre is szükség lehet. Mivel a naperőművek mennyisége exponenciálisan növekszik hazánkban és külföldön is, az egyéb tájhasználati formákkal, mint a mezőgazdaság, természetvédelem és élőhely-helyreállítás, egyre komolyabb konfliktusba kerül. Egy kölcsönösen előnyös helyzetet jelenthetnek az ún. ökovoltaikus parkok, melyek esetén a napelemek alá és közé fajgazdag, őshonos növényzetet telepítenek, és azt legeltetésre, kaszálásra vagy akár méhészeti célra hasznosítják, és degradált élőhelyek helyett jelentős biodiverzitási forró pontokat képviselnek. Ezek pontos technológiai kialakítása, a parkok üzemeltetési elvárásaival való összeegyeztetés, és a ténylegesen kialakuló biodiverzitási viszonyok azonban még a koncepció újszerűsége miatt alig ismertek. A PhD hallgató hazai és németországi, frissen kialakított ökovoltaikus parkokban fogja feltárni a növényzet és a rovarvilág (elsősorban beporzók és biológiai kontrollként szolgáló ragadozó fajcsoportok) diverzitási viszonyait konvencionális naperőművekhez (kontroll) és őshonos gyepterületekhez (referencia) hasonlítva.
előírt nyelvtudás: angol ajánlott nyelvtudás (magyar oldal): jártasság biodiv.-monitorban további elvárások: terepi állóképesség, jártasság biodiversitás-monitorozásban, járművezetői engedély