Az oxigénfejlesztő fotoautotróf élőlények (magasabb rendű növények, algák, cianobaktériumok) fényhasznosítását és túlélési esélyeit alapvetően meghatározza a fő fényelnyelő pigment klorofill-a fényelnyelési színképe. A klorofill-a fényelnyelésének maximuma a vörös tartományban 680 nm környékére esik - e fölött a hullámhossz fölött rohamosan csökken a fényelnyelése. A 700 nm fölötti távoli vörös fény a legtöbb oxigénfejlesztő fotoautotróf organizmus számára gyakorlatilag hasznosíthatatlan. Léteznek azonban olyan oxigénfejlesztő fotoautotróf mikroorganizmusok (pl. Eustigmatofita algák), amelyek alkalmazkodási folyamatok eredényeként a 700 nm-nél hosszabb hullámhosszú fény hasznosítására is képesek, ekkor ui. egy speciális „vörös” fényelnyelő antennát „növesztenek” a túlélés érdekében. A jelenségre vonatkozóan léteznek ugyan szórványos (főleg molekuláris biológiai) laboratóriumi eredmények, a jelenség ökológiai jelentőségéről azonban nagyon hiányosak az ismereteink.
A doktori program célja 700 nm-nél hosszabb hullámhosszúságú fény hasznosítására alkalmas oxigénfejlesztő fotoautotróf mikroorganizmusok izolálása természetes élőhelyeikről, és azok mélyreható vizsgálata foto-biofizikai és egyéb módszerekkel.
Alkalmazandó módszerek: Algák gyűjtése, tisztítása és nevelése; biofizikai és spektroszkópiai mérőmódszerek: UV-Vis spektroszkópia, fluoreszcencia-spektroszkópia, PAM-fluorimetria, pigment analízis; konfokális és fluoreszcencia mikroszkópia; adatrögzítés és adatelemzés. Tavakban előforduló természetes fényviszonyok modellezése laboratóriumi körülmények között.
ajánlott nyelvtudás (magyar oldal): angol felvehető hallgatók száma: 1
Bejelentkezés
