A nemzetközi gyakorlatban a sürgősségi betegellátó osztályok a társadalom teljes vertikumát lefedik akut ellátás tekintetében. Magyarországon csak a nagyobb központokban érvényesül az egykapus rendszer, de tekintettel a tradíciókra és az eddig ismeretlen modellre, az Y-szerű elágazás még mindig a leggyakoribb. A közös beléptetés után a betegek traumás és nem traumás kategóriákba kerülnek, előbbiek ellátása fókuszáltan a sérülésre, a traumatológus dolga, utóbbiaké a sürgészé. A vizsgálat célja megtalálni azokat a pontokat, ahol a traumatológia-radiológia-sürgősségi szakma hármasa a legoptimálisabb és legeffektívebb módon működhet együtt, feltárni azokat az erősségeket és gyengeségeket, melyek a traumatológiai (végtagsebészeti) ellátás során kerülnek felszínre, standardizálni az ellátást és meghatározni azokat a feladatokat, illetve standardokat melyek a biztonságos betegellátáshoz szükségesek. Ugyancsak cél a legoptimálisabb laboratóriumi és képalkotó (point-of-care és hagyományos) eljárások használatának optimalizálása az interdiszciplinaritás és a megváltozott szerepek szem előtt tartásával. A vizsgálat távolabbi célja az új rendszer működésének analízise, az nehézségek és lehetőségek megismerése, ezeken keresztül a rendszer működésének optimalizálása.
Bejelentkezés
