A sclerosis multiplex (SM) - a központi idegrendszer autoimmun, gyulladásos, degeneratív tünetekkel járó betegsége - a fiatal felnőttek leggyakoribb neurológiai betegsége. Annak ellenére, hogy korábban a mielinhüvely autoimmun betegségének tekintették, mára világossá vált, hogy az SM az agy egészét érinti. Sőt, a betegség késői progresszív fázisában a demielinizált axonok és neuronok degenerációja által kiváltott szürkeállomány-károsodásnak kiemelt jelentősége van.
Az SM heterogén betegség, a korai fázisban klinikailag aktív fázisok (relapszusok) váltakoznak az inaktív fázisokkal, azaz a remissziókkal (relapszáló-remittáló SM, RRMS). Kezelés nélkül a betegség a betegek 50%-ánál másodlagosan progresszív SM-é (SPMS) alakul át: ebben az állapotban a folyamatos klinikai állapotromlás visszafordíthatatlanul progrediáló rokkantságot eredményez.
Az RRMS-ből SPMS-be való átmenet oka ismeretlen. A másodlagos progresszió kezdetével a jelenlegi terápiák elveszítik hatékonyságukat, és visszafordíthatatlan, progresszív fogyatékosság alakul ki. Ezért nagy szükség van olyan biomarkerekre, amelyek képesek a másodlagos progresszió kockázatát a betegség korai fázisban előrejelzni.
Ezen kutatási téma során vizsgáljuk a jelenleg hozzáférhető, valamint az új biomarkerek (MRI és szolubilis egyaránt) alklamazhatóságát a progresszió becslésére.
Bejelentkezés
