témavezető: Horváth András Attila
helyszín (magyar oldal): Semmelweis Egyetem helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
Bevezetés
A major neurokognitív betegségek közel 50 millió embert érintenek világszerte, fokozott orvosi és financiális terhet róva társadalmunkra (Ferri, 2006). Mivel jelenleg ezek progresszióját jelentős mértékben nem tudjuk kontrollálni, így egyre több vizsgálat fókuszál a prevenció lehetőségeire, a differenciál diagnosztika fejlesztésére megbízható biomarkerek azonosításán keresztül, a korai felismerésre és a társuló egyéb betegségek kimutatására (Kivipelto, 2013). Az epilepszia az Alzheimer-kór gyakori társbetegsége (Horváth, 2016), amely terápiás célpontot is kínálhat (Cumbo, 2010), illetve hatással lehet a betegség progressziójára (Vossel, 2016).
Ezen feltételezéseket kutatócsoportunk megerősítette, mivel epilepsziás rohamokat írtunk le Alzheimer-kórban szenvedő betegpopuláció 24%-ában, illetve epileptiform tevékenységet regisztráltunk közel felükben (Horváth, 2018). Úgy tűnik, hogy az Alzheimer-kórban tapasztalt epilepsziás működészavar az általános kortikális hiperexcitablilitás jele (Palop, 2007), amely akár már a betegség korai vagy prodromális fázisában is megjelenhet (Vossel, 2013). Humán vizsgálatok igazolták, hogy ennek hatására a kérgi kapcsolatrendszer átalakul, a hippocampus és a magas kortikális területek összeköttetései átrendeződnek (Bakker, 2012).
Érdekes módon, a neurokognitív betegségek számos átfedő klinikai tünettel, patológiai eltéréssel és molekuláris változásokkal jellemezhetők (Mandal, 2006). A legfrissebb eredmények fokozott hiperexcitabilitásról számolnak be frontotemporális demencia, Parkinson- demencia és diffúz Lewy-testes betegség esetében is (Sarkis, 2016). A hálózatok globális átrendeződését mutatja, hogy a legnagyobb neurális szabályzókörök, az alvás generátorai és azok összeköttetései is érintettek már a betegség prodromális fázisaiban is (Mattis, 2016). Az alvásszerkezet makro- és mikroszintű eltérései ugyanakkor erős kapcsolatban állnak a neurodegeneratív folyamattal, kognitív károsodással és az epileptogenezissel is (Horváth, 2017; Pillai, 2017). Megfigyeléseink tehát jól illenek abba a nemzetközi trendbe, amely a neurodegeneratív betegségekben látott hálózati átrendeződést a betegségek kulcseseményeként azonosítja, ily módon a demenciában látott tünetek együttesét diszkonnekciós szindrómaként jellemzi (Palop, 2016; Nimmrich, 2015). Ennek fényében feltételezhető, hogy a hálózati eltérésekre fókuszált multimodális vizsgálatok, amelyek komplex neurofiziológiai, neuropszichológiai, képalkotó és labor analíziseket is alkalmaznak, a neurokognitív betegségek patomechanizmusának mélyebb megértését szolgálhatják, alapot teremtve a korábbi betegségazonosításra és szűrési technikák kifejlesztésére.
A program általános célja
Kombinált neurofiziológiai megközelítés kifejlesztése a neurokognitív betegségekben jelenlévő epileptiform aktivitás, alvászavarok és neuronális hálózatok működészavarának kimutatására, és ezen eltérések előfordulási gyakoriságának értékelésére, további ezek hatásának elemzése a betegség progressziójára. Kiemelt cél a hálózatváltozások összefüggéseinek elemzése a klinikai képpel és a már használt demencia biomarkerekkel.
A kutatás hipotézisei
1. Az epilepsziás idegrendszeri működészavar demencia betegségekben a kognitív
teljesítőképesség csökkenéséhez és a betegség progressziójának fokozódásához vezet.
2. Enyhe kognitív funkció csökkenéssel rendelkező betegeknél gyakrabban fordulnak elő az
epileptiform kisülések, mint normál kognitív funkciójú betegeknél.
3. Enyhe kognitív károsodás mellett jelentkező epileptiform kisülések a neurokognitív
károsodás progresszióját jelentősen rontják.
5. A neurokognitív rendellenességek közös idegrendszeri eltéréséket mutatnak, beleértve az
alvászavart és a neuronális hálózatok működészavarát. A hálózati eltérések összefüggésben
állnak a klinikai képpel és a betegségek ismert labor, liqour és képalkotó biomarkereivel.
6. A neurokognitív megbetegedések gyakori neurofiziológiai elváltozásainak kimutatása EEG
vizsgálattal és egyéb klinikai neurofiziológiai módszerekkel a demencia szűrésének ígéretes
módját képviselheti.
A kísérlet során alkalmazott módszerek
1. A munkacsoport korábbi kutatásaiban részt vett Alzheimer betegek állapotának
nyomonkövetése, valamint új betegek felvétele szigorú betegszelekcióval saját tervezésű,
etikailag jóváhagyott protokoll szerint. Ezen betegeknél long-term EEG vizsgálatok, liqour és
laborvizsgálatok, strukturális és funkcionális MR analízisek, komplex neuropszichológiai
tesztek elvégzése.
3. Nem Alzheimer típusú neurodegeneratív betegségben szenvedő betegek beválasztása (pl.
frontotemporalis demencia, Parkinson-kór, diffúz Lewy-testes demencia). A betegek az
Alzheimer-kórra fókuszáló kísérleti protokollal azonos vizsgálatban vesznek részt. Fontos cél
a betegség korai stádiumában lévő betegek vizsgálata, lehetővé téve a korai kognitív funkció
csökkenés időbeli változásának tanulmányozását.
4. Poliszomnográfos vizsgálatok végzése a makro- és mikrostrukturális alvásváltozások
felfedése végett, az eredmények összehasonlítása a különböző betegségek között, valamint a
neurofiziológiai vizsgálatok eredményeihez való viszonyuk vizsgálata.
5. Különböző kognitív megbetegedésekben korai stádiumban gyakran megjelenő, kognitív
funkció csökkenést jelző biomarkerek keresése, számítógépes algoritmusok fejlesztésével.
Bejelentkezés
