témavezető: Lukács János
helyszín (magyar oldal): BCE helyszín rövidítés: BCE
A kutatási téma leírása:
A számvitel története az írással egyidős. Már az ókori rómaiak kifejlesztettek számviteli kimutatásokat a farmgazdálkodás eredményességének mérésére, az indiaiak és az arabok is fejlett kimutatásokat használtak. A 13. század elején a velencei kereskedők először még egyszeres, majd kettős könyvvitelt vezettek római számokkal, ami gyorsan terjedt az itáliai és más városok kereskedői körében is (1299-től Provence-ban, 1305-től Londonban, 1340-ben Genovában). A kettős könyvvezetés elterjedésében nagy szerepet játszott Luca Pacioli ferences szerzetes és matematika professzor 1494-ben, Velencében kiadott olasz nyelvű tankönyve (Summa De Arithmetica, Geometria, Proportioni et Proportionalita), melyet lefordították flamandra, franciára és angolra. A számvitel első szakmai szervezet (Collegio dei Rasonatit) Velencében jött létre 1581-ben, azzal a céllal, hogy a számviteli szakértők kontrollt gyakoroljanak a hadihajók építésének költségvetése felett. Az angolszász országokban a számvitel erősebb presztízzsel bír, nagyobb a kulturális beágyazottsága, mint más országokban. Az amerikai cégek felsővezetői közt jelentős arányban vannak számviteli végzettségűek. A számvitelt a franciák kezdték el jogi eszközökkel szabályozni a 17. században. Németország már a 20. század elején standardizálta a pénzügyi beszámolókat. Az USA-ban az 1929-es tőzsdei válságig semmiféle kötelező könyvvezetési előírás nem volt a nyilvánosan működő társaságokra.1934-ben létrehozták a szövetségi értékpapír- és tőzsde felügyeletet (SEC). 1973-ban elkezdődött a számviteli standardok (US GAAP-ek) kidolgozása a Pénzügyi Számviteli Standard Bizottság (FASB) által, és kidolgozták a konszolidált pénzügyi beszámolók rendszerét. Az Egyesült Királyság a pénzügyi beszámolóknál bevezette a megbízható és valós kép (true and fair view) elvárását, ami a mai számvitel alapelvárása számos országban. Japán a vezetői számvitel és a számviteli kontrollok területén vezetett be jelentős újításokat. Elsőként az Európai Közösségen belül próbálták harmonizálni a szabályokat. 1973-ban létrejött a Nemzetközi Számviteli Standardok Bizottságot (IASC), amely nemzetközi számviteli standardokat (IAS) kezdett alkotni. 2001-ben az IASC-t felváltotta a Nemzetközi Számviteli Standardok Testület (IASB), amely standardként már a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokat (IFRS) adja ki. Az IASB megalakulásakor átvett minden korábbi IAS-t, ezért a jelenlegi rendszerben párhuzamosan léteznek az IFRS- és az IAS-standardok, amíg az adott témakörre elkészülő IFRS le nem váltja az ugyanazon témával foglalkozó IAS-t. A számvitel jövőjét érintő kérdések: mennyire egzakt tudomány a számvitel; a pénzügyi beszámolók közel olyan jók-e, mint amilyenek lehetnének; miért szükséges a vezető számvitel modernizációja; milyen lehetőségeket rejt a digitalizálás a számviteli munka megszervezésében.
Bejelentkezés
