17. századi költészetünk régóta érzékelt imitatio-, aemulatio- és applicatio-központúságának retorikatörténeti okai és kontextusai a legújabb kitatások nyomán jórészt ismertnek tekinthetőek. A kérdés éppen ezért immár az, hogy a teoretikus előírások hogyan módosulnak a konkrét anyanyelvi gyakorlatban, hogy a követés és az alkalmazás hagyományőrző műveletei hogyan válnak a hazai poétikai innováció alapjává.
ajánlott nyelvtudás (magyar oldal): latin felvehető hallgatók száma: 1
Bejelentkezés
