témavezető: Kékesi Attila
helyszín (magyar oldal): Színház- és Filmművészeti Egyetem helyszín rövidítés: SZFE
A kutatási téma leírása:
Leírás:
A dokumentumfilm rendezője könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy kiválasztott témájának szereplői számára nem szimpatikusak, vagy olyan cselekedeteik vannak, amelyekkel a rendező nem csak hogy nem szimpatizál, de egyenesen el is ítél. Az utóbbi évtizedekben több olyan sikeres alkotás is született, amelyek igen kényes társadalmi témát dolgoztak fel úgy, hogy a film középpontjába a negatív hősök - háborús bűnösök, szélsőséges nézeteket valló vagy éppen pedofil szereplők - kerültek. Ezeknek a filmeknek az elkészítése során a rendezőknek különösen tekintettel kell lenniük a felmerülő az etikai kérdésekre. Tud-e a rendező, egyáltalán lehet-e objektívnek maradni? Szükséges-e? Mit kezdjen a rendező saját prekoncepciójával, vagy akár előítéletével karaktereivel szemben? Mit kezdjen azzal a ténnyel, hogy filmjével a negatív karaktereknek biztosít megjelenést? Milyen rendezői eszközök, módszerek vannak arra, hogy a film ilyen esetekben ne pont az ellenkező hatást váltsa ki a nézőben?
Példák:
• Joshua Oppenheimer: The Act of Killing (2012, 115 min)
• Vít Klusák: The White World According to Daliborek (2017, 105 min)
• Andrew Jarecki: Capturing the Friedmans (2003, 103 min)
• Ulrich Seidl: In the Basement (2014, 81 min)
• Veronika Lišková: Daniel’s World (2014, 75 min)
• Heidi Ewing, Rachel Grady: Jesuscamp (2006, 84 min)
• Novák Tamás, Skrabski Fruzsina: Bűn és bűntetlenség (2010, 70 min)
Bejelentkezés
