Az atípusos femurtörések gyakorisága az elmúlt években jelentősen megnőtt, de ennek ellenére előfordulásuk alapvetően ritka. A biszfoszfonát terápia magas relatív rizikót képez az atípusos femurtörések (AFT) létrejöttében, azonban olyan esetekben is leírásra került, ahol BP kezelést nem alkalmaztak, így más kockázati tényezőket is figyelembe kell venni, amelyek befolyásolhatják a csontátépülést. Az atípusos törés pathomechanizmusában minden olyan tényező szerepet játszik, amely a csontszövet remodellációját csökkentve, a keletkező microfrakturák új csontmátrixal történő helyettesítésében zavart okoz. Alapvetően bármilyen gyógyszeres terápia, krónikus betegség illetve génmutáció vagy genetikai eltérés, amely csökkenti a csont remodellációt, rizikótényezőként szerepel az AFT kialakulásában. Célunk az atípusos combcsonttörések klinikai jellemzőinek vizsgálata.
előírt nyelvtudás: angol felvehető hallgatók száma: 1
Bejelentkezés
