témavezető: Győrffy Zsuzsa
helyszín (magyar oldal): SE Magatartástudományi Intézet helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
Az orvosokra kiemelten nagy figyelem irányul mind a hazai, mind pedig a nemzetközi vizsgálatokban. Számos tudományos közlemény tárgya gyógyítói hivatásban tevékenykedők helyzete, testi-lelki egészsége, valamint stresszterhelésének alakulása. Igen fontos kérdésről van szó, hiszen a testi-lelki egészség a gyógyítói munka alapfeltétele, hiányában romlik a betegellátás hatékonysága. A pszichés distressz befolyásolhatja a műhibákat, a szövődmények alakulását – tágabb perspektívából tekintve tulajdonképpen hatással van az össztársadalmi morbiditás alakulására is. Így elmondható, hogy az orvosok testi-lelki állapota fontos indikátora az egészségügyi rendszer működésének, hatékonyságának.
A hazai orvosok és az orvosnők egészségével kapcsolatosan számos vizsgálatunk látott napvilágot. Ezek közül a két legjelentősebb munka a 2003–2004-ben lefolytatott reprezentatív orvosnőkutatás (n=408) és a 2013-ban lefolytatott első, hazai reprezentatív orvoskutatás (n=5607). A 2003–2004-ben lefolytatott vizsgálatunkban 408 orvosnő szomatikus és mentális morbiditási mutatóit vizsgáltuk, összevetve egy kor és iskolai végzettség szerint illesztett kontrollcsoporttal. Vizsgálatunk során kimutattuk, hogy az orvosnők körében magasabb a krónikus betegségek, reprodukciós zavarok előfordulása, mint a diplomás kontrollcsoport esetében, valamint a krónikus betegségek egy része korábbi életkorban és halmozottan jelentkezik. Ezek az adatok mind nemzetközi, mind pedig lakossági összehasonlításban egyedülállóak, egyfajta „kelet-közép európai orvosnő-paradoxon” jelenségnek tekinthetők. Eredményeink szerint a magyarországi orvosnők szomatikusan és pszichésen is veszélyeztetett csoportnak bizonyultak, és ennek hatása a betegellátásra s ezen keresztül az össztársadalmi morbiditásra és mortalitásra szintén nem elhanyagolható. A probléma meglétére utalnak más vizsgálataink is: kimutatható az orvosnők körében a terhespatológiai problémák nagyobb aránya, a munkahely–család konfliktus magasabb prevalenciája, valamint fokozott kockázati tényezőt jelent a kiégés szindróma is.
A 2013-as orvoskutatás eredményei megerősítik a fenti trendeket: a krónikus megbetegedések és a reprodukciós zavarok esetében az orvosnők a kontrollcsoportnál rosszabb mutatókkal rendelkeznek. A 2003–2004-ben feltárt „magyarországi orvosnő-paradoxon” jelenségének előfordulását a longitudinális kutatás megerősítette.
2012–2013-ban a 4 magyarországi orvosegyetem hallgatóinak részvételével történt kvantitatív és kvalitatív adatfelvétel. Ebben a vizsgálatban a pályaválasztással kapcsolatos fontos, új elemként rajzolódott ki az, hogy a túlidealizált elképzelések, az orvosi szerepmodell és a mentorrendszer hiánya a prediktorai lehetnek a későbbi orvosnői mentális morbiditásnak. A medikák jobban érintettek a pszichoszomatikus tünetekben és több stressztényezőről számolnak be, mint férfi kollégáik. Nagyobb arányban fordul elő körükben alvászavar, túlterheltebbnek érzik magukat, valamint a kiégés emocionális kimerülés komponense is szignifikánsan nagyobb mértékben jelentkezik körükben
A fentiekben ismertetett eredmények alapján az orvosi morbiditás problémájának jobb megértése és megoldása érdekében elengedhetetlenül szükséges a fiatal orvosok, a rezidensek, valamint az orvostanhallgatók vizsgálata. Az elmúlt évtizedek vizsgálatainak egyik fontos hiányossága, hogy a magyarországi adatgyűjtések és -elemzések alapvetően patogenetikus megközelítésűek; a pozitív példák, az erőforrások és a protektív tényezők konkrét vizsgálata elenyésző, és érdemes lenne nagyobb hangsúlyt fektetni a sikeres megküzdési stratégiákra és a lehetséges intervencióra is.
A PhD kutatómunka során a hallgatók a következő új aspektusok felől közelíthetik meg a gyógyítói egészség témáját:
1. Orvosok és orvosnők testi-lelki állapotának, stressz- és megküzdési készségeinek feltérképezése;
2. Az orvosnői és orvosi életutak kvalitatív vizsgálata a stressz- és rizikótényezők pontos beazonosítása érdekében;
3. Fontos szerepet kap az orvostanhallgatók és a rezidensek vizsgálata, amellyel az orvossá válás időszakában esetleg megjelenő rizikótényezők is beazonosíthatók;
4. A magyarországi gyógyítókkal kapcsolatos kutatások eddig alapvetően keresztmetszeti jellegűek voltak, hiányoznak a tendenciák jobb megértését elősegítő longitudinális kutatások. Trendvizsgálat segítségével lehetségessé válik a 2003–2004-és a 2013-as orvoskutatások anyagaink összevetése.
5. Fontos, új vizsgálati területként rajzolódik ki a protektív tényezők és a megküzdést segítő módszerek felmérése és leírása
Bejelentkezés
