témavezető: Varga Marina
helyszín (magyar oldal): Se-Transzplantációs és Sebészeti Klinika helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A szervtranszplantáció után alkalmazott immunszuppresszív kezelés biztosítja az átültetett szerv tartós védelmét a kilökődéssel szemben. A gyógyszeresen csökkentett működésű immunrendszer nem támadja meg a beültetett szervet, de ugyanakkor nem biztosít kellő védelmet a szervezet részére a fertőzésekkel szemben. Már a szervátültetés történetének korai időszakában észlelték, később, pedig egyértelművé vált, hogy a súlyos és szokatlan formában zajló infekciók a transzplantált betegek körében gyakoribbak, mint az ép immunitású személyekben. Vesetranszplantált betegek mortalitásának közvetlen oka közel 30%-ban infekció: ebből 35%-ban szepszis, 22%-ban bakteriális fertőzés, 24 %-ban invazív virális infekció és 18%-ban invazív gombainfekció.
Az utóbbi 10 évben a fertőzések - a korszerű antibakteriális, antivirális, gomba és protozoon ellenes gyógyszereknek köszönhetően - egyre inkább sikerrel kezelhetők. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gyógyszeripar eredményeit csak abban az esetben tudjuk kihasználni, ha mindig gondolunk arra, hogy az immunszupprimált betegek panaszai mögött fertőzés lappang, ha tisztában vagyunk azzal, milyen kórokozók lehetnek a tünetek hátterében – még akkor is, ha a szimptómák nem jellegzetesek –, ha időben vesszük igénybe a modern diagnosztika nyújtotta lehetőségeket, és mielőbb megkezdjük az adekvát terápiát.
Az immunszupprimált állapotban gyakran előforduló jellegzetes fertőzések kórokozói között kiemelt szerepe van a vírusoknak. Az immunszuppresszív szerek jelentős része befolyásolja a sejtes immunitás működését: gátolja a T-sejtek aktivációját, proliferációját és funkcióját, akadályozza a lymphocyták migrációját. A celluláris immunitásnak olyan vírusok elleni védelemben van nagy szerepe, amelyek a primer fertőzést követően nem tűnnek el a szervezetből, hanem – általában tünetmentesen – jelen vannak az egyén élete végéig. Ilyenek a Herpesviridae, Polyomaviridae, Papillomaviridae családba tartozó vírusok. Az immunszuppresszív szerek alkalmazásakor a celluláris immunrendszer nem képes az időnként a gazdasejtekből kiszabaduló vírusokat inaktiválni, és tünetekkel járó reaktiválódás (szekunder infekció) következik be. A súlyosabb tünetekkel járó primer infekció esetén a szeronegatív recipiens leggyakrabban szeropozitív donorból származó szervvel fertőződik.
Transzplantált betegek esetében kiemelt szerepe van a hepatitisz vírusoknak is. A betegek nagyobb arányban fertőzöttek hepatitisz B és hepatitisz C vírusokkal összehasonlítva más beteg populációkkal. Immunszupprimált állapotban ezen vírusok viselkedése és a megváltozott immunitás hatása a vírusreplikációra változatos, néha ellenmondásos tüneteket eredményez (pl. viszonylagos tünetmentesség mellett aktív vírusreplikáció) . Ez számos – még megoldásra váró - diagnosztikai és terápiás kérdést vet fel.
A téma célkitűzései:
1. Vizsgálni a vírusfertőzés kialakulását befolyásoló tényezőket immunszupprimált állapotban, a rizikófaktorok meghatározása:
immunszuppresszív terápia összetétele, rejekciós epizódok és kezelésük, genetikai adottságok, donor/recipiens HLA státusz, egyéb vírusfertőzések hatásai, keresztreakció/interferencia
2. A fertőzések rizikótényezőinek elhárítására irányuló intézkedések meghatározása, bevezetése. Megfelelő kezelési és infekció-megelőzési protokollok összeállítása
3. Az immunszupprimált állapot jellegzetességeinek figyelembe vételével a vírusinfekciók kimutatására irányuló új megbízható és jól alkalmazható diagnosztikai eljárások kidolgozása
4. A további genomikai kísérletek tervezéséhez klinikai humán adatok gyűjtése
Bejelentkezés
