témavezető: Tislér András
helyszín (magyar oldal): Semmelweis Egyetem helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A 20. század 70-es éveitől a vesepótló kezelések lehetőséget teremtettek a veseelégtelen betegek tartós életben maradására centrumokban folytatott hemodialízis vagy betegek által otthon végzett peritoneális dialízis segítségével. Míg élettani és biofizikai alapjai változatlanok, mindkét vesepótló kezelési forma óriási technikai fejlődésen ment keresztül az utóbbi évtizedek során.
A hemodialízis kezelés alatt a beteg vérét egy mesterséges féligáteresztő membrán segítségével tisztítják meg a toxinoktól. A dialízis rendszer teljes felülete (azaz a beteg vérét szállító csőrendszer és a dializátor membrán), a mosófolyadék valamint a sterilizáló eljárások önmagukban, vagy a szedett gyógyszerekkel együtt allergia-szerű, potenciálisan súlyos kimenetelű reakciókat válthatnak ki. Emiatt a technikai előrelépések során olyan mesterséges anyagokat igyekeztek kifejleszteni, amelyek biztonsággal alkalmazhatóak humán dialízisben (azaz biokompatibilisek), lehetővé téve a dialízis reakciók elkerülését. A biokompatibilitás szem előtt tartása mellett, az egyre hatékonyabb dialízis elérése is alapvető fontosságú volt az új membrán anyagokat fejlesztése során.
A legjobb biokompatibilitás és leghatékonyabb dialízis iránti igény ellenére, a legnagyobb gondosság mellett is kialakulnak különböző súlyosságú dialízis kezeléssel összefüggő reakciók. A dialízis során kialakult reakció oka ismeretlen. Bár gyakoriságuk a milliószámra végzett dialízisekhez képest elhanyagolható, ugyanakkor ezek az adott beteg számára potenciálisan súlyos következményekkel járhatnak.
Az utóbbi években a hatékonyabb dialízis kezelés érdekében a korábban széles körben elterjedt cellulóz alapú membránokat felváltották az úgynevezett polysulfon típusú membránok. A polysolfon membránok sokkal hatékonyabbak és nagyobb molekulatömegű urémiás toxinok eltávolítását teszik lehetővé, ami javítja a veseelégtelen betegek életkilátásait. A polysolfon membránok alkalmazása ugyanakkor az esetek egy kis részében eddig nem tisztázott mechanizmusú akut dialízis reakciókat válthat ki, amelyek cellulóz alapanyagú dializátor mellett nem jelentkeznek. A polysulfon dializátorok használata esetén kialakult reakciókat mutató betegeknél a hasonló szerkezetű membránokkal való próbálkozás veszélyes, ugyanakkor olyan membránokra való átváltás, melyekben a polysulfon helyettesített (polymethylmethacrylat, polyacrylonitril) teljes mértékben kivédi a reakciókat.
A dialízis során kialakult reakciók hasonlítanak a nanoparticulumok intravénás adásakor jelentkező complement activation-related pseudoallergy (CARPA) során megfigyeltekhez. A CARPA reakció vizsgálatában évtizedes tapasztalatokkal rendelkező társ-kutatócsoport célul tűzte ki, hogy állatkísérleteket végez a folyamat jellemzésére és a reakció okainak feltárására. Ennek során polysolfon illetve kontroll membránnal sertéseken végzett dialízis alatt hemodinamikai és biokémiai mérések történnek. Az állatkísérletes modellel párhuzamosan, az állatoknál mért biokémiai változások ismeretében humán megfigyeléseket tervezünk.
A humán megfigyeléses vizsgálatok során a dialízis kezelés kapcsán vizsgáljuk a polysulfon membrán interakcióját a vérrel, különös tekintettel a különböző homeosztatikus rendszerek, így a komplement, alvadási, kallikerein-kinin rendszer és thromboxan B2 változásaira. A CARPA típusú reakció jellegzetessége alapján mintákat veszünk a dialízis kezelés elején, végén, és az úgynevezett reinfúzió után. A méréseket kiegészítjük ismételt szív ultrahang vizsgálatokkal. Természetesen az állatkísérletek során nyert újabb, a pathomechanizmusra utaló paramétereket mérését a humán mintákon is folytatjuk. A vizsgálat eredményeként új kórélettani és klinikai összefüggések feltárása, és a dialízis reakció megelőzésében illetve oki terápiájában várható előrelépés.
Bejelentkezés
