témavezető: Szirmai Ágnes
helyszín (magyar oldal): SE helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A szédülést okozó kórfolyamatok spektruma széles, számos, különböző etiológiájú kórkép jelentkezhet szédülésérzés formájában. A szédüléses panasz hátterében az esetek kb. 50%-ban belszervi eredetű folyamat áll, közel 20%-ban pszichiátriai kórkép okozza, a fennmaradó 25-30%-ban a vestibularis rendszer kórfolyamatai következtében lép fel.
A szédülés a tér érzékelésnek vagy az test egyensúlyi helyzetének fenntartási zavara, melyet különböző szervrendszerek működészavara is előidézhet, ezek közé tartozik a belsőfülből kiinduló egyensúlyrendszer. A fül-orr-gégészet tárgykörébe elsősorban az ún. perifériás vestibularis betegségek, azaz a belsőfül és az egyensúlyideg betegségei tartoznak,
A vestibularis rendszert érintő betegségek többféleképpen csoportosíthatók:
a.) előfordulási gyakoriságuk szerint (1. BPPV, 2. vertebrobasilaris stroke, 3. szomatoform szédülés, 4. vestibularis migrén, 5. neuritis vestibularis, 6. Ménière betegség. Ez a 6 kórkép lefedi a szédülés hátterében álló kórképek közel 75%-át, azonban a ritkább szédüléses betegségek felderítése, kezelése is további klinikai kutatásokat igényel.),
b.) etiológia szerint (traumák, gyulladásos, tumorok, vascularis károsodások, egyéb),
c.) lokalizációs szempontból (labyrinthus, azaz végkészülék betegségek, a VIII. agyideg betegségei, és az agytörzsi vestibularis magvak és azok központi idegrendszeri összeköttetéseinek károsodása). A központi idegrendszeri vestibularis kórképeket a neurológus kezeli, a differenciáldiagnosztikában azonban gyakran kéri fül-orr-gégész segítségét a perifériás vestibularis eredet kizárására.
Az egyensúlyrendszer életkori sajátosságai magyarázzák, hogy bizonyos kórképek gyermekkorban más megjelenési formát mutatnak, mint felnőttkorban. (pl. gyermekkori migrénes mechanizmusok, vestibularis migrén).
Az egyensúlyrendszeri betegségek vizsgálatában nagy jelentősége van az eszközös vizsgálatoknak. A különböző vizsgáló eszközök az egyensúlyrendszer különböző területeit térképezik fel, és adhatnak objektívenértékelhető adatokat. A vestibulospinalis pályákat a posturográfiával, és a caniocorpográfiával, illetve a vestibuloocularis pályákat a különböző működési elven dolgozó nystagmográfokkal lehet vizsgálni.
Mivela vizsgálatok során nem csak a spontán tüneteket vizsgáljuk, hanem provokációs vizsgálatok is történnek, a vestibularis vizsgáló eszközöket más szempontból is csoportosíthatjuk:
Ingerlő berendezések: A követő szemmozgások vizsgálatára alkalmas stimulátorok, a kalorikus ingerléshez a vizet vagy levegőt melegítő és hűtőberendezések, forgatásos ingerléshez is különböző elektromos forgatószékek
Regisztráló berendezések: Vestibulospinálisreflexek (craniocorpográfia, posturográfia), illetve a vestibulooculáris (elektronystagmográfia,fotoelektronystagmográfia, videonystagmográfia) reflexeket regisztrálják. Halmágyi-Curthoys tesztet regisztráló berendezések.
Egyéb: vestibularis kiváltott válasz, vestibulárisan kiváltott myogén potenciálok vizsgálata, szubjektív vizuális vertikális vizsgálata
Ezek az eszközök manapság már mind számítógép–vezérelt eszközök, azonban elhelyezésük a klinikai diagnosztikában, klinikai használhatóságuk feltérképezése, és az egyes egyensúlyrendszeri betegségekben a kóros eltérések kimutatása azonban folyamatos kutatást igényel.
A szédülő, egyensúlyzavaros beteg komplex rehabilitációja nem egyszerű feladat. A szédülés, az egyensúlyzavar súlyosan rontja a betegek életminőségét, a mobilitását, önellátását veszélyezteti. Eddigi kutatómunkámban is foglalkoztam a szédülő, illetve egyensúlyzavaros betegek diagnosztikájával, és a rehabilitációs lehetőségekkel. Továbbiakban is tervezzük a komplex egyensúlyrendszeri rehabilitáció lehetőségeinek vizsgálatát.
Bejelentkezés
