témavezető: Balázs Péter
helyszín (magyar oldal): Semmelweis Egyetem ETK helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A hivatás értelmezése:
Hasonlóan minden más foglalkozáshoz, egykor az orvoslás is a közösségben élő emberek szükségleteire válaszolva jött létre. Sajátos jellegét az adja, hogy különleges szükségletekből keletkezett igények hívták életre. Az orvoslás nem orvosi munkát jelent, hanem minden olyan szolgáltatást magába foglal, amelyet a legkülönbözőbb szakemberek végeznek a gyógyító-megelőző ellátásban. Ez nem az utóbbi évtizedek fejleménye, hiszen Európában a legújabb kortól eltekintve az orvosi foglalkozástól hagyományosan elkülönült ágazat volt például a sebészet vagy a szülészet, sőt az ápolás is.
A hivatás és az elhivatottság alapvetően vallási eredetű erkölcsi tartás. Európában azonban a XVI. századi Reformáció ideológiájára alapozva a világi foglalkozások is felemelkedtek a vallási elhivatottság magaslatára. Újabb fordulatként a XVIII. századi Felvilágosodás a vallástól független elhivatottság előtt is megnyitotta a lehetőséget. A mai világi hivatások mind ebben az utóbbi értelmezési mezőben helyezkednek el.
A hivatás mitológiája
Különösen az egészségügyben terjedő társas és egyéni vállalkozások tették fel azt a kérdést az utóbbi évtizedben, hogy hol húzódik a határ az üzleti gondolkodás és a hivatástudat között. Történelmileg részletes elemzéssel tisztázható, hogy az egyes korszakokban milyen egészségügyi foglalkozások számítottak hivatásnak, a belső szakmai tartalom, vagy művelőik társadalmi helyzete alapján. Továbbá az is megállapítható, hogy ebben milyen mértékben játszott szerepet a hivatás vallási és világi értelmezése.
A hivatástudat kialakulása
A hivatástudat az egészségügyi szakmák művelőinek tudatában megjelenő ideologikus válasz, amelyet a történelmi előzmények ismeretében, az érintettek saját önbecsülésük, és a társadalmi környezet magatartása alapján alakítanak ki. Nem feltétlenül minden egészségügyi dolgozó rendelkezik tudatos ideologikus hivatásfelfogással, azonban hivatáseszmével szemben kialakított szubjektív válaszok, illetve ezek változása az értékítéletek feltárásával egzakt módszerekkel is meghatározható.
Kutatási program
Az egészségügyi hivatások vizsgálatában az orvosi hivatástudatot nem lehet megkerülni. Nem annak bármilyen erőltetett prioritása miatt, hanem azért, mert az orvosnak a közszolgálatban és a szolgáltatásokban is szakmai integráló szerepe van. Történetileg egységes orvosi identitás nem létezik, hiszen annak nem mindig volt része a manuális medicina, és a különböző társadalmi alakzatok igencsak differenciáltan értelmezték az egészségügyi szolgáltatások hivatásmitológiáját. Ezeken belül a program egyik párhuzamos vonulata az orvosi hivatás körüli problémák feltárására, elsősorban a mindenkori orvosi munkának tekintett szakmai terület és a többi szakmai ágak érintkezésének határvonalai mentén. Ennek egyik igen izgalmas területe lehet a szülész-neonatológus-gyermekorvos, illetve a szülésznő-védőnő kapcsolatrendszer feltárása. Mindez természetesen a jövőbeli dilemmák előrejelzését és elemzését is magába foglalja.
A másik párhuzamos vonulat az ápolás hivatásbéli kérdéseinek feltárása, ugyanis történetileg az orvostudomány mindenkori határait meghaladó esetekben az ápolás volt a beteg körüli szolgálat legfőbb, sőt lényegében egyedüli formája. A kórházügy fejlődése az egészségügyi szolgáltatásokban, orvosi vezetéssel, hatalmas méretű munkaszervezeti koncentrációt hozott létre, ez azonban nem vonhatja kétségbe az orvosi munkával párhuzamos szakterületek és művelőik különálló identitását. Különösen azért nem, mert a túlzott orvos-szakmai hospitalizációs stratégiát meghaladó XXI. századi gondolkodásban olyan területek fognak megerősödni, mint az ápolási kórházak, a szociális ellátásban ápolást, gondozást is nyújtó intézmények, az otthoni ápolási illetve szakápolási szolgálat.
Bejelentkezés
