A kulturális antropológia és a felvilágosodás kapcsolata a művészetek és sajátosan az irodalom felfogásának és funkciójának változásaira, ezek elméleti feldolgozására is nagy hatással voltak. E kérdéskörben különös hangsúlyt kap a 2008-2011-es periódusban az érzékek működésének német reflexiója. Ugyanis Locke, Buffon, Condillac és Diderot nyomdokain Herder is sok figyelmet szentelt a problémának. Az érzékek vizsgálata és összevetése olyan területnek mutatkozott számára, amelyen különösen gyümölcsözően forgathatók egymásba az antropológia és az esztétika kérdésfeltevései. „Plastik” című munkájában, illetve az azt környező írásokban Herder a tapintás feltárásával egy olyan esztétikai tapasztalat megragadására tett kísérletet, amely mindmáig a határosság izgalmát, s egyben a tapasztalat közvetíthetőségének, a közvetítettség kommunikálhatóságának kihívását rejti magában. A tapintás médiumaként szolgáló kéz a herderi műben egyszerre hordozza magában a semmiből teremtés („a Természet teremtő kezétől” eredeztetett) adományát és a radikális semmibe nyúlás (a szép és a csúnya kitapintásának, egzisztenciális rettenetének) adottságát. A kézről való feljegyzések az esztétikai tapasztalat megragadásának, a herderi nyelv hihetetlen intenzitásának köszönhetően egyúttal a feljegyző kéz munkájaként is ínszcenírozódnak.
előírt nyelvtudás: német felvehető hallgatók száma: 2