témavezető: Kullmann Lajos
helyszín (magyar oldal): SE helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A WHO 2001-ben jelentette meg „A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (FNO)” című klasszifikációs rendszerét. A fogyatékosság ennek értelmezése szerint az egészségi állapotváltozást szenvedett ember és kontextuális (személyes és környezeti) tényezők kölcsönhatásának eredményeként alakul ki, tehát nem direkt következménye adott egészségi állapotváltozásnak. A személyes tényezők az osztályozási rendszernek még nem képezik részét, nem kutatottak megfelelő mélységben, ezért nem is kellően ismertek.A személyes tényezők szerepének feltárása a fogyatékosság kialakulásában ezért fokozott jelentőséggel bír.
A különböző károsodások– így a jelen témában a mozgásszervek károsodásai is – gyakran vezetnek másodlagos állapotokhoz. A másodlagos állapotok az emberek tevékenykedő képességének akadályozottságához, valamint a társadalmi életben való részvételének korlátozottságához vezetnek. Kialakulásuk nagyrészt független attól, hogy azokat fejlődési rendellenesség, baleseti sérülés, gyulladásos, degeneratív vagy daganatos betegség okozta-e. Mindezek együttesen kedvezőtlenül befolyásolják az érintett személy életminőségét, családjának funkcióképességét és jelentős anyagi terhet rónak a társadalomra. Utóbbinak egyik ismert megnyilvánulása a mozgásszervi betegségek jelentős szerepe a táppénzes napok, valamint a munkaképességüket elveszítő személyek magas számának alakulásában.
A rehabilitáció jelentősége tehát messze túlmutat az érintett ember állapotának, helyzetének javításán. Ennek ellenére sikere elsősorban a fogyatékos ember rehabilitációs módszereinek fejlesztésétől függ. A rehabilitációs szükségleteket csak megfelelően alkalmazott funkcionális felmérés alapján lehet felismerni, amely az FNO minden dimenziójára kiterjed.
A rehabilitációs osztályra történő felvételkor az állapot felmérés során sok esetben a primer károsodással közvetlen okozati összefüggésben nem lévő szekunder állapotok is észlelhetők. Ezek a fogyatékosságot súlyosbíthatják, és életminőség romláshoz vezethetnek. Egy részük iatrogén ártalomként értékelhető. A leggyakoribb szekunder károsodások a decubitus, a kontraktúra, légúti károsodások (trachea stenosis, aspirációs pneumónia), tracheo-oesophagealis sipoly, uroinfekció ill. az immobilizációs szindróma. Mindezek az eredeti károsodással együtt súlyos lelki károsodások kialakulást is előidézhetik, kockáztatva a fogyatékos ember aktív részvételét a rehabilitáció folyamatában. Ezért a másodlagos állapotok kialakulási mechanizmusának, korai diagnosztikájának, kezelésük módszereinek a rehabilitációra, illetve a hosszú távú egészségi állapotra és az életminőségre gyakorolt hatásának vizsgálata indokolt. A keletkező eredmények elősegíthetik a prevenciót, javíthatják a rehabilitáció eredményességét, valamint az érintett emberek életminőségét. Mindezeken túl a család és a társadalom terheit is csökkenthetik.
Bejelentkezés
