témavezető: Kárpáti Sarolta
társ-témavezető: Mezey Éva
helyszín (magyar oldal): Semmelweis Egyetem, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
Célkitűzések
Az utóbbi néhány évben egyre több őssejtekkel kapcsolatos felfedezés látott napvilágot. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az “őssejtkérdés“ a mai tudományos világ egyik legintenzívebben kutatott területe.
Az őssejtek egyedülálló tulajdonsága, hogy kontrollált módon, korlátlan ideig képesek osztódni, miközben egy önmagukkal identikus, illetve egy differenciáltabb,
a specializáció irányába induló leánysejtet hoznak létre. Az őssejt kifejezés meglehetősen tág fogalom. Az embrionális fejlődéstől, a felnőtt szervezet fenntartását biztosító regenerációig több féle őssejtípussal talákozunk. Az embrionális őssejtek rendelkeznek a legszélesebb fejlődési potenciállal, hiszen a szervezet összes sejtje belőlük alakul ki.
A már kifejlődött, felnőtt szervezetben szintén találunk őssejteket, gondoljunk csak a vérsejtek, vagy az epitheliummal rendelkező szervek turnoverére. Ráadásul, a legfrissebb kutatások szerint ezek a felnőtt, szövetspecifikus őssejtek “plasztikusak”, vagyis elképzelhető, hogy nem csupán saját szövetük regenerálására használhatóak fel, hanem megfelelő körülményeket teremtve más szövetek sejtjeit is pótolhatják.
Kutatásunk fókuszában az epidermális őssejtek, illetve a csontvelői őssejtek bőrregenerációban betöltött szerepe áll.
Az epidermális őssejtek legnagyobb számban a szőrfollikulusokhoz kapcsolódó úgynevezett “bulge” régóban találhatóak, és innen vándorolnak egyrészt az epidermisz bazális keratinocita rétegébe, másrészt a szőrszálak germinális mátrixába.
Sokuk még itt is megőrzi őssejttulajdonságát, gyakoribb viszont, hogy ide már csak a korlátolt osztódási kapacitással rendelkező, un. “transit amplifying” sejtek jutnak el.
Az epidermális őssejtpopuláció speciális sejtfelszíni markerekkel vagy éppen ezek hiányával jellemezhető. Karakterisztikusnak tartják ezekre a sejtekre az alpha-6, illetve beta-1 integrinek expresszióját, valamint a transzferrin receptor (CD71) hiányát.
A csontvelői őssejtek meglehetősen heterogén populációt alkotnak. A hemopoetikus őssejtek mellett mesenchymális őssejtek, SP (side population) őssejtek, és feltehetően még sok más, őssejtfunkcióval rendelkező sejtféleség található a csontvelőben.
Ezek közül talán a hemopoetikus őssejtek rendelkeznek a legmegbízhatóbb sejtfelszíni markerekkel (pl CD34, CD45). A többi sejtpopulációt főleg negatív szortírozással, illetve a Hoechst festékkel szemben tanúsított efflux-képessége alapján lehet elkülöníteni.
A bőrgyógyászati klinikumban számos olyan betegség ismert, ahol kulcsszerepet játszhatnak az őssejtek, akár egy-egy betegség patogenezisét tekintjük (bőrtumorok), akár mint terápiás megoldásra gondolunk (égesi sérülések, lábszárfekélyek, egyes alopécia fajták, genodermatózisok).
Kutatócsoportunk elsődleges célja a terápiás felhasználás lehetőségének közelebbi megismerése. Vizsgálatainkba elsősorban lábszárfekélyes, epidermolysis bullosában szenvedő, illetve csontvelő transzplantált betegeket vonunk be. Bőrbiopszia mintákat, sejt,-szövet,-és organokultúrákat elemzünk immunhisztokémiai (keratin, CD45, CD34), in situ hibridizáciős ( Y-kromoszóma, mRNS hibridizáció), illetve molekuláris biológiai módszerekkel (PCR és szekvenáló technikák).
Állatkísérletes modeljeinkben egereken, különböző módon előidézett bőrsérülésekben vizsgáljuk a regenerációs időt, az alkalmazott őssejtpopuláció fajtájának függvényében. A többcsatornás FACS rendszer lehetőve teszi, hogy különféle őssejtmarkerek alapján különitsünk el sejtpopulációkat (CD34, CD71, alpha 6,-beta 1 integrinek, keratin 19).
Kutatásunk eredményeit, illetve a leszűrt terápiás konzekvenciákat elsősorban olyan betegek gyógyítására igyekszünk felhasználni, akiken más terápiás megoldás nem, vagy igen kis hatékonysággal segít.
Bejelentkezés
