A látás fiziológiájával és patológiája. A témák felölelik a szemgolyó törőközegei kóros állapotának vizsgálatát, szembetegségekben létrejött változások követését
A szemfelszin betegségei. Az emberi szervezet betegségei között a szemfelszín betegségei speciális jelentőségűek. Ennek alapja az, hogy minden megbetegedés legfontosabb érzékszervünket, a látást érinti. A „szemfelszín betegségei”-n értjük a kötőhártya, szaruhártya kóros folyamatai mellett azokat a patológiás eltéréseket is, amelyek a könnyben, mint a szemfelszínt védő folyadékban jönnek létre a megbetegedések folyamán.
A könny, mint elsővonalú védő film védi a szaruhártyát és a conjunctivát a kivülről jövő patogén ágensekkel szemben. Összetételének változásával rendkívül érzékenyen reagál mechanikus és mikrobiális behatásokra egyaránt. Védi a cornea és a conjunctiva hámját a kiszáradástól és ezáltal a kórokozók behatolásától is. A könnyet a pislogás teríti a szemfelszinen, ezért a pislogás gyakoriságának jelentősége van a szemfelszin egyenletesen símává tételében. Ez utóbbi a cornea vonatkozásában az egyenletes törőerőt biztosítja, ami a látás szempontjából igen fontos. A könny összetétele megváltozik különböző behatásokra. A szemfelszíni gyulladásokban különböző immunglobulinok szintjének eltérő mértékű emelkedése mutatható ki. Speciális eltérések találhatók a könnyben szaruhártya átültetések után. Erről a folyamatról keveset tudunk, egyelőre úgy tűnik, hogy a transzplantatum kilökődésében nem játszanak szerepet a könny immunglobulinjai, bár a könny IgG szintjének jelentős emelkedését találták egyes esetekben kilőkődés kapcsán
A cornea a szem legnagyobb optikai törőerővel rendelkező szövete. Törőereje normális körülmények között 45.0 D. Átlátszó kötőszövet, amely nem tartalmaz ereket, de bőven tartalmaz idegeket. Betegségei a szaruhártya átlátszóságának elvesztését és ezáltal a látás csökkenését okozzák. Jelen tudásunk szerint a cornea homályok csak szaruhártya átültetéssel gyógyíthatók. A cornea örökletes betegségei a dystrophiák, amelyek genetikai vizsgálata az utóbbi időben került előtérbe. Az általuk okozott látásromlás 40 életév körül progrediál oly mértékben, hogy szaruhártya átültetésére kerül sor. Feltételezhető, hogy a cornea sejtjeinek apoptosisa szerepet játszik a betegség létrejöttében. Az elkövetkezőkben vizsgálni kívánjuk, hogy a dystrophiák mely tipusában játszhat szerepet az apoptosis.
A cornea sebgyógyulása speciális, és napjainkban sem ismert minden részletében. Különösen fontos ez a kérdés a cornea lézeres sebészeti eljárásai kapcsán. Napjainkban a „sasszemű” , de szemüveg nélküli látás a lézeres műtétek tarka változatait követeli. Ezek a műtétek mind a szaruhártyán mennek végbe és nem egyszer tartós hegképződést eredményeznek. Bár a módszerek és a műszerek tökéletesedésével a műtétek egyre biztonságosabban végezhetők, mégis szükséges annak a valószínűségét kutatni, hogy ugyanazon beavatkozások mellett miért alakul ki hegesedés az egyes paciensekben. Korábbi vizsgálatainkkal megállapítottuk, hogy az UVB sugárzás a lézeres műtétek után súlyos hegesedéshez vezet . Megállapítottuk azt is, hogy a lézeres kezelések a keratocyták apoptosisát indukálták, amely szerepet játszhat a sebgyógyulásban. . A sebgyógyulást befolyásolhatja in situ keratomileusis kapcsán a kialakuló cornea oedema is. Az oedemáért az intercelluláris matrix duzzadása felelős, amelynek szerepét szükséges vizsgálni a cornea sebgyógyulásában lézeres műtétek során. Feltételezzük, hogy a keratanszulfát a műtétet követően átrendeződik a cornea különböző részeiben és mennyiségileg is megnövekszik és csak 3 hónap mulva áll vissza a normális szintre. Végül szükség volt feltételezni azt, hogy genetikai háttere is lehet a kóros sebgyógyulásnak. Ezen vizsgálatainkat elindítva a lumikán és keratokán gének mutációanalízisét tüzzük ki célul, mint két olyan keratánszulfát proteoglykáncsalád tagét, amely fontos szerepet játszik a cornea intercelluláris matrixának felépítésében. Kérdés, hogy a lumikán és keratokán gének genetikai változásai szerepet játszanak-e a perzisztáló subepitheliális homályok kialakulásában lézeres szemműtétek során.
A szemfelszín betegségeinek gyógyításában jelentős szerepet játszik az amnion membran transzplantáció (AMT). A humán placenta külső rétegének felhasználása régi keletű (1949), azonban a kezdeti sikertelenségek után abbamaradt, majd a 80-as évek végén kelt új életre. A membran epithelsejtjei a konzerválás folyamán elhalnak, és a transzplantátum csak basalmembrant képvisel, amely elősegíti a cornea vagy conjunctíva hámjának növekedését a hámfosztott felszínre. Mechanikus hatása mellett azonban antimikrobiális, antiinflammatorikus, antiangiogenetikus hatása is van egyéb, még nem ismert szerepe mellett. Világszerte lázas kutatás folyik abban az irányban, hogyan épül be a corneába a membran. Ilyen vonatkozású vizsgálatokat külföldi kooperációban munkatársunk is végzett. Nagyon igéretes az az irány, amely az amnion membran segítségével a sérült cornea hámjának tenyésztését teszi lehetővé. A sikeres tenyésztés után a szervezet saját sejtjei kerülhetnek beültetésre.
A keratoplasztika eseteiben a kilökődési reakció eltérően zajlik. A normálisan érmentes corneában gyakorlatilag nincs rejekció, annál nagyobb kihívást jelent azonban a transzplantatum megtartása erezett recipiens esetében. Újabb vizsgálatok igazolták, hogy ilyenkor szükséges a recipienssel azonos szöveti antigenitású donor beültetése. Ilyen irányú vizsgálataink eredményessége növelheti a transzplantatumok átlátszóan gyógyulását, a rejekció elkerülését vascularizált corneák eseteiben is.
A Doktori Iskola további témáihoz kapcsolódik a szem keringésének vizsgálata, amely zöldhályog megbetegedésben mutathat utat újabb terápiás lehetőségekhez.
További téma toll-like receptorok vizsgálata és szerepe a cornea ereződésében és gyulladásaiban.
Más témát képvisel a hátsó szegmens betegségeivel való foglalkozás: örökletes retina dystrophiák elektrofiziológiai vizsgálata, a lézer szerepe és hatása a retina vascularis betegségeiben.
Bejelentkezés
