A „nagyérseki egyház” jogi arculatának fejlődése az elmúlt fél évszázadban. A jogitnézmény történeti előzményei, valamint a hatályos normatíva jogtecnikai elemzése
témavezető: Szabó Péter
helyszín (magyar oldal): PPKE Kánonjogi Intézet helyszín rövidítés: KJPI
A kutatási téma leírása:
A hatályos jogban a nagyérseki státusz a keleti katolikus kormányzati autonómia kiteljesedett formája (vö. CCEO 151–154 kk; 55–150 kk.). A jogi figura az új kodifikációban kétirányú változáson esett át. Egyrészt a részleteiben meghatározottá vált, másrészt jelentősen kiterjesztették a státuszhoz kötődő jogköröket, a nagyérseki egyházat lényegében az önkormányzatiság legmagasabb fokát képviselő pátriárkai jogállás szinte valamennyi jellemzőjével felruházták. E kettős folyamat eredményeként a metropolitai és az ennél egy fokkal teljesesebb önkormányzatiságot képviselő mai nagyérseki státusz között éles cezúra keletkezett. A nagyérseki egyházakat a hatályos jog szerint –széleskörű autonómiájuknak megfelelő– összetett intézményrendszer jellemzi. Ez az intézményrendszer működtetése viszonylag nagy létszámú püspöki kar létét igényli. Ebből az következne, hogy a [nagy]érseki státusz elnyerése ma csak a legalább 5-10 egyházmegyéből álló, milliós nagyságrendhez közelítő keleti közösségek esetén reális. Ezzel szemben a 2005-ben két olyan kis egyház emelkedett e jogállásra, melyek episzkopátusa csak kb. fél tucat püspököt számál. A kódexbeli jogi figura és a szentszéki gyakorlat között ebből adódóan az utóbbi időben nyilvánvaló és tudományos reflexiót igénylő fesztültség keletkezett. Elemzést igényel annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a nagyérseki státusz kódexbeli jogintézményeinek megfelelő működtetése pontosan milyen minimális hierarchikus és szakértői személyzetet igényel. E kérdés megválaszolása a nagyérseki státuszt meghatározó szupraepiszkopális intézmények kódexbeli és részleges jog szerinti szabályozásának beható elemzésén keresztül lehetséges. [bevezető irodalom: Szabó P., A nagyérseki egyház. A jogintézmény arculata a legújabb szentszéki gyakorlat tükrében, in Athanasiana 23 (2006) 139–175: elérhető pl. a PPKE HTK Könyvtárában.]
Bejelentkezés
