A krónikus (házastársi-, munka- és társas) stressz, a szorongásos és depressziós tünetek, valamint a szív-érrendszeri betegségek cirkuláris oksági összefüggéseinek vizsg.
Thesis supervisor: Piroska Balog
Location of studies (in Hungarian): Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Abbreviation of location of studies: SE
Description of the research topic:
Kísérleti kutatások és utánkövetéses vizsgálatok sora igazolta a krónikus (házastársi-, munka-, és társas) stressz szerepét a kardiovaszkuláris reaktivitás, a vérnyomásértékek alakulásában. A társas interakcióink rossz minősége, a házastársi konfliktusok, a munka- és a társas stressz nemcsak a mentális egészséget rontják (növelve a szorongásos és depressziós tünetek számát) de fiziológiai változásokat is okoznak. Ugyanakkor több tanulmány igazolta a szorongás és a depresszió szerepét a koronáriabetegség patológiájában, a kedvezőtlen prognózis, a morbiditási és mortalitási adatok alakulásában (Frasure-Smith és mtsai, 1999, Glassman és Shapiro, 1998, Kopp és mtsai, 1998, Nemeroff és Musselman, 2000, Lederbogen és mtsai, 2001, Roy és mtsai, 2001, Maddock és Pariante, 2001). A társas kapcsolatok, a családi támogatottság hiányában a koronária műtétet követő lábadozási és hospitalizációs időszak is megnyúlik, a mortalitás emelkedik. Hazai vizsgálatban Kopp és mtsai (2007) is azt találták, hogy a férfiak halálozási adatai szoros összefüggést mutattak a családi állapotukkal, valamint a házastárstól kapott támogatás mértékével is. Szignifikánsan kisebb gyakorisággal fordult elő a korai halálozás a házastársi/élettársi kapcsolatban élő férfiak körében (szemben azokkal, akik nem élnek párkapcsolatban), valamint azoknak a férfiaknak a körében, akik a házastársuktól kapott támogatás mértékével elégedettek voltak (szemben azokkal, akik ezzel elégedetlenek voltak). Egy, az Országos Kardiológiai Intézettel közösen végzett tanulmányban, ahol szívműtött betegek adatait vizsgáltuk, a társas kapcsolatok hiánya, a szociális elszigeteltség, valamint a műtét előtti szorongás (a depressziós tünetektől függetlenül is) magasabb halálozási adatokkal járt együtt. A krónikus házastársi-, munka- és társas stressz valamint a szorongás és a depresszió tehát egymástól függetlenül is a szív- és érrendszeri megbetegedések biopszichoszociális mediátorainak bizonyultak, ugyanakkor interakciójuk is növeli a kardiovaszkuláris sérülékenységet, rontja a szívbetegek felépülési esélyeit, növelve az ismételt szívesemények előfordulási gyakoriságát. E pszichoszociális rizikófaktorok egyrészt indirekt módon növelik az egészségkárosító magatartások gyakoriságát, másrészt, pedig közvetlenül is hatnak a szív-érrendszeri egészségi állapotra, növelik a kardiovaszkuláris reaktivitást, illetve a vérnyomásértékeket. Tudományos munkám során e pszichoszociális rizikótényezők cirkuláris oksági összefüggéseit vizsgálnám, különös tekintettel a nemi különbségek elemzésére, a kardiovaszkuláris megbetegedések megelőzése és rehabilitációja érdekében, hiszen e rizikótényezők a módosítható pszichológiai változók közé tartoznak, vagyis ha jobban ismerjük az oksági összefüggéseket, többet tehetnénk a megelőzésük érdekében. Doktori disszertációmban e téma egyes részleteit elemeztem keresztmetszeti vizsgálatban. Témavezetőként célkitűzésem az eddig is vizsgált összefüggések kutatása egyrészt utánkövetéses közösségi vizsgálatban, másrészt kardiológiai betegcsoportok prospektív vizsgálatában is.
Login
