Thesis supervisor: Zsolt László Szelid
Location of studies (in Hungarian): Kardiológiai Központ Abbreviation of location of studies: SE
Description of the research topic:
A betegségek és kezelési stratégiák genomi varianciákkal való összefüggéseinek vizsgálata a kardiológiában is vonzó lehetőség a betegség progressziójának megítélésében. A tervezett vizsgálataink egy részében a terápiában fontos szerepet játszó béta receptorok leggyakoribb genomi varianciáit, ú.n. single nukleotid polymorfizmusait (nukleotid kicserélődés) vizsgáljuk myocardiális infarktusban szenvedő betegekben. A BAR antagonista kezelés szívelégtelenségben javítja a túlélést, myocardiális infarktusban csökkentik a mortalitást és a reinfarktus valószínüségét. Szívelégtelenségben alkalmazott carvedilol és metoprolol kezelés mellett szignifikánsan nagyobb bal kamra funkció javulásról számoltak be az Arg389, mint a Gly389 variáns esetében. Vizsgálatainkban csökkent szisztolés bal kamrafunkcióval rendelkező akut myocardiális infarctusban szenvedő betegekben végezzük el a leggyakoribb béta receptor (BAR1, BAR2) polymorfizmusok genotipizálását és a genotípusokat összevetjük az alkalmazott béta blokkoló kezelés hatékonyságával. Az utánkövetési periódusban echocardiográfiás vizsgálattal a bal kamra szisztolés és diasztolés funkció mérésére kerül sor. Jelentősen csökkent bal kamrafunkció esetén minkét szívfél szisztolés és diasztolés funkcióját magmágneses rezonancia vizsgálattal is meghatározzuk. A béta receptor polymorfizmusok vizsgálata lehetővé teszi, hogy a genetikai, a klinikai adatok és a beteg gyógyszeres kezelése között korrelációt állítsunk föl a betegség prognózisát illetően.
A génexpressziós vizsgálatok alkalmasak lehetnek adott terápiás hatások pontos követésére. A vizsgálatok másik részében szívtranszplantált recipiensek graft vaszkulopáthiájának vizsgálatára és az immunszupresszív kezelésekkel összefüggő myocardium és perifériás vér mononukleáris sejtek (PBMC) génexpressziós változásainak vizsgálatára kerül sor. Az allograft funkcionális progressziója, továbbra is a szívtranszplantációt követő kezelés egyik legnagyobb kihívása. A szívtranszplantációs regiszterek adatai alapján a kardiális allograft vaszkulopátia és az azzal összefüggő graftelégtelenség a műtétet követő öt éven belüli mortalitás leggyakoribb oka és a halálozás 30%-áért felelős. A jelenleg alkalmazott immunszupresszív stratégiák hatékonyan képesek az akut rejekciós epizódok kivédésére és kezelésére, a terápia hosszú távú hatásai azonban egyelőre nem eléggé ismertek. A rendelkezésre álló vizsgálati módszerek érzékenysége transzplant vaszkulopáthiában alacsony. A coronária flow rezerv vizsgálata és az intravaszkuláris ultrahang (IVUS) által észlelt vaszkulopáthia összefügggést mutat a prognózissal. Az endomyocardiális biopszia (EMB) jelenleg a graft szöveti reakciójó vizsgálatának „arany standardja”, a módszert azonban többen kritizálják. Az EMB által hagyományosan észlelt, dominálóan celluláris szöveti rejekció mellett számos egyéb tényező állhat az esetleges graftelégtelenség hátterében, így a humorális jellegű rejekció és a krónikus vaszkulopáthia. Releváns gének expresszió változásai jó alternatívát jelenthetnek a rejekciók prognosztikai megítélésében és a perifériás vérből izolált mononukleáris sejtek (PBMC) génexpressziójának vizsgálata kényelmes utánkövetésre adhat lehetőséget. Az eddigi leginkább átfogó, prospektív vizsgálat a „CARGO” tanulmány volt, amelyben bizonyos gene expressziós változásai összefüggést mutattk a szöveti rejekcióval. Vizsgálatainkban tervezzük a hazánkban szívtranszplantáción átesett betegek génexpressziós prognosztikai markerekkel kibővített utánkövetését és az allograft vaszkulopáthia, IVUS-szal kiegészített vizsgálatát tervezünk. Myocardium biopsziás mintából és perifériás vénás vér leukocytákból (PBMC, CD14+) releváns gének expresszióját határozzuk meg a transzplantációt követően és az immunszupresszív kezelés mellett. A méréseket intézetközti együttműködés keretében tervezzük megvalósítani microarray segítségével.
Login
