Thesis supervisor: Attila Pajor
Location of studies (in Hungarian): SE Abbreviation of location of studies: SE
Description of the research topic:
Habituális (vagy ismétlődő) vetélés akkor áll fenn, ha ugyanattól a partnertől legalább 3 terhesség megszakadt a terhesség 20. hete előtt és legfeljebb 1 szülés volt korábban. Ez a probléma a nők legalább 1%-át érinti. A fejlett országokban a habituális vetélők száma az utóbbi időben fokozatosan emelkedik. A habituális vetélés társadalmi és egészségügyi jelentősége abban rejlik, hogy a tervezett terhességekből nem születnek meg a gyermekek, illetve a későbbi sikeres terhességekben pedig fokozódik a koraszülés kockázata.
A habituális vetélésnek többféle oka, ill. kockázati tényezője lehet. Leggyakrabban valamilyen endokrin zavar vagy a méhüreg rendellenessége mutatható ki a háttérben. Ritkábban a párok kromoszóma rendellenessége, genitális infekciók, a spermiumok kóros állapota és látens szisztémás betegségek igazolhatók. A habituális vetélők 50-60%-ában azonban a fenti eltérések kizárhatók. Ezekben az ún. idiopátiáshabituális vetélőkben egyes vizsgálók különböző arányban mutattak ki tünetmentes hemosztázis vagy immunműködési zavart.
Egy adott egyén ismétlődő vetéléseinekpatológiai háttere azért is nehezen értékelhető, mert mások ugyanilyen endokrin, hemosztázis, autoimmun és alloimmunzavar, vagy kromoszóma és méhüregi fejlődési rendellenesség mellett képesek kiviselni a terhességet. Továbbá, alig van olyan rendellenesség, amely mindenkinél vagy egy adott egyénben mindig habituális vetéléshez vezet. A különböző kutatócsoportok eltérő módszereket alkalmaznak a habituális vetélés patológiai hátterének tisztázására. Azok, akik a progeszteronszintet több ciklusban isvizsgálják és egy ciklusbannemcsak egyszer, hanem a luteális fázisban 2-3 alkalommal végeznek méréseket, gyakrabban igazolnak folliculoluteális elégtelenséget, mint azok, akik csak egy ciklusban egy mérést végeznek. Azok, akik a méhüreg anatómiai viszonyának feltárására nem hisztero-szalpingográfiát, hanem hiszteroszkópiát vagy 3D ultrahangvizsgálatot használnak, a méhüreg valamilyen rendellenességét másoknál gyakrabban igazolják. Kiderült az is, hogy az idiopátiás vetélők jelentős hányadában igazolható thrombophilia akkor, ha nemcsak a leggyakoribb (pl. Leiden vagy prothrombin mutációk), hanem a ritkább thrombophilia fajtákra (pl. anti-foszfatidil antitestekre) is végeznek szűrést. Mennél szélesebb körű autoantitest szűrést végeznek, annál nagyobb arányban igazolható az idiopátiáshabituiális vetélőkben valamilyen autoimmun eltérés. A betegek egy részében kóros alloimmun működés is igazolható különböző vizsgálatokkal.
Azokban a habituális vetélőkben, akikben corpus luteum elégtelenséget mutattak ki, a petefészek működésének serkentésével a betegek egy része sikeresen kezelhető. Akikben thrombophiliát igazoltak, az antikoaguláns kezelés az esetek jelentős részében sikerrel jár. Az autoimmun antitesteket hordozó habituális vetélők kortikoszteroid kezelése gyakran vezet sikeres terhességhez. Az alloimmun működés kimutatott zavara esetén az immunterápia gyakran eredményez sikeres terhességet. Ugyanakkor, ha az idiopátiáshabituális vetélőt további kivizsgálás nélkül antikoaguláns, vagy kortikoszteroid, vagy immunglobulin kezelésnek vetik alá, a terhesség sikeressége gyakran elmarad. Az alkalmazások ellenére ma is vitatott, hogy az antikoagulánsvagy az intravénás immunglobulin terápia hatékony-e a habituális vetélőkben. Az egyes kutatócsoportok habituális vetélők kezelésére vonatkozó eltérő vagy ellentmondó megfigyelései azzal is magyarázhatók, hogy különböző diagnosztikai módszerekkel és eltérő mélységgel vizsgálják a habituális vetélés patológiai hátterét és kockázati tényezőit, valamint nem fordítanak elegendőfigyelmet a kockázati tényezők kombinálódására és újabb tényezők felismerésére.
Célkitűzések
A habituális vetélők kivizsgálására szolgáló optimális módszer kidolgozása, különös tekintettel az immunológiai és hematológiai rendellenességek feltárására.
A betegek célzott immunológiai és hematológiai kezelésével a további terhességek sikeres kimenetelének elősegítése.
A habituális vetélőkben végzett komplex immun és hemosztázis vizsgálatok összevetése a terápiás eredményekkel.
Az elsődleges és másodlagos habituális vetélők klinikai és laboratóriumi vizsgálatokkal való jellemzése.
Az immunterápiával eredményesen kezelt habituális vetélők sikeres terhességét követő immunpatológai állapotának felmérése abból a célból, hogy egy következő terhesség során szükséges-e újra immunterápiát alkalmazni.
A kutatás várható eredményei
A hazai habituális vetélő populációkomplex diagnosztikai módszerekkel történő jellemzése.
Az eredmények birtokában a habituális vetélők egy része mentesíthető az indokolatlan és drága (immunglobulin, LMWH) kezelésektől, ezáltal költség takarítható meg az ellátásban.
Azoknak az eseteknek a pontosabb meghatározása, amelyekben indokolt az immunterápia.
Az immun és antikoaguláns terápia hatásmechanizmusának pontosabb megismerése.
Login
