Thesis supervisor: Zoltán Dénes
Location of studies (in Hungarian): Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Abbreviation of location of studies: OORI
Description of the research topic:
Az FNO (A funkcióképesség, fogyatékosság, és egészség nemzetközi osztályozása) szerepének vizsgálata a másodlagos állapotok diagnosztikájában, a rehabilitációs terv készítésében, és az eredmények értékelésében.
Az orvostudomány fejlődése során az orvoslás osztályozási rendszerében a diagnózisok és a betegségek osztályozásában is jelentős változások történtek. Magyarországon 1996-tól a BNO X. verzióját használjuk, de ez a rehabilitáció területén, ahol különböző humán funkciózavarokat kezelünk, a BNO nem rendelkezik elég információval. A fogyatékosság, mint a betegségek következményeinek osztályozása (ICIDH International Classification of Impairment, Disabilities and Handicaps) 1980-ban jelent meg a WHO kiadásában. A fejlesztőmunka eredményeként 2001. évben elkészült az emberi funkcióképesség osztályozása (FNO) is. A rehabilitációs orvoslás jellegzetessége, hogy funkcionális szemléletű. A BNO kódokkal a diagnózisok besorolhatók, de a beteg funkcionális állapota ebből biztosan nem követhető, ugyanazzal a diagnózissal kezelt beteg lehet járóképes, önellátó, de lehet fekvő és teljes ellátásra szoruló is. A beteg kezelése (rehabilitációja) az etiológiától (stroke, contusio cerebri, agyműtét utáni állapot) szinte majdnem függetlenül, hasonló módon: a páciens funkciózavarának megfelelően történik.
A rehabilitáció során a többi orvosi szakterülethez hasonlóan a betegvizsgálat után határozzuk meg a végzendő és a végezhető tevékenységeket. A fizikális vizsgálat eredményének írásos rögzítése mellett különböző skálákat is használunk, melyekkel a talált státust, funkciót pontosabban, számszerűen határozhatjuk meg. Az orvoslás során a vizsgálatok eredményét, értékelését több tényező is befolyásolhatja. Ilyenek például: a vizsgáló gyakorlata (szubjektuma), a módszer bonyolultsága, ismételhetősége, a vizsgálat tárgyának a beteg fizikális és pszichés állapota, az orvos-beteg kapcsolat milyensége. A bizonytalansági tényezők csökkentése érdekében a vizsgálatok standardizálása szükséges. Ennek része a vizsgálati standardok kialakítása, az eredmények számszerűsítése, skálák kidolgozása. A skálák felvételével számszerűen is rögzíthetjük a vizsgált státust, funkciót, állapotot, amely az orvosi dokumentáció részét képezi. A rehabilitációban jellemzően a funkciózavarok mérésére fókuszálunk, hiszen a tevékenységünk célja ezek kezelése. Felvételkor, kibocsátáskor vagy az után követés alkalmával a funkcionális skálák felvételével a javulás vagy romlás, és ennek mértéke jól követhető. A skálák segítségével a különböző funkciózavarok is mérhetővé, összehasonlíthatóvá válnak, valamint a rehabilitáció eredményének mérése mellet a különböző rehabilitációs módszerek vizsgálata és összehasonlítása is lehetséges. Sőt bizonyos skálák felhasználhatók még mindezeken kívül a finanszírozásban, a tervezésben, a szervezésben és a hatékonyság mérésében is.
Login
