A magyar filmgyártás az utóbbi időben egyre inkább felértékelődő területe a dokumentumfilm. A 70-es években jelentkező Budapesti Iskola, a rendszerváltás éveiben különösen nagy szerepet játszó történelmi dokumentumfilmek, valamint a 2010-es évektől témáiban és hangvételében is megújuló kreatív dokumentumfilmek képezik a kutatás súlypontjait. Bódy a dokumentumfilmet a „film filozófiájának” mondta, és ezen azt értette, hogy a dokumentumfilm mintegy kikényszeríti a mediális önreflexiót, a filmre mint kommunikációs formára irányuló reflexiót, a filmkészítés mint a film alanyaival való együttműködés reflexióját. A dokumentumfilmek intézményi és támogatási rendszerének módosulása mellett a magyar dokumentumfilmek említett kiemelt időszakai mind leírhatók nemcsak új, társadalmi szempontból fontos és aktuális témák jelentkezésével, hanem legalább annyira a film mint mediális gyakorlat, mint kommunikációs forma és mint a filmkészítés alanyaival való együttműködés szintjén detektálható változásokkal. Ugyanakkor a dokumentumfilm nagyon jó mutatója annak is, hogy a szociális szférában milyen problémák és milyen szereplők miként adresszálhatók. A dokumentumfilmek másik, szintén kiemelten fontos kérdése a kulturális emlékezet és annak szoros kapcsolata a médiumokkal – például az „archív hatásra” irányuló újabb kutatások ezt a problémát taglalják.
ajánlott nyelvtudás (magyar oldal): angol és/vagy német felvehető hallgatók száma: 1
Bejelentkezés
