témavezető: Vámosi György
helyszín (magyar oldal): DE ÁOK Biofizika és Sejtbiológiai Intézet helyszín rövidítés: DEBSI
A kutatási téma leírása:
A membránreceptorok a sejt külső környezetéből vagy magából a sejtből származó jeleket, ligandokat megkötik, amire a sejt adekvát sejtválaszt ad. Attól függően, hogy a ligandot távoli vagy közeli szövet, esetleg maga a sejt termeli, beszélhetünk endokrin, parakrin, illetve autokrin jelátviteli mechanizmusról. Munkacsoportunk nemrégiben felfedezett egy újszerű intrakrin mechanizmust az interleukin-2 esetében, melynek receptora a T sejtek membránjában található. Az újonnan leírt mechanizmus során egy IL-2 receptor-alegységeket és IL-2 ligandot is termelő T sejtben a jelátvitel már azelőtt lejátszódhat, hogy a receptor és a ligand eljutna a sejtmebránba. FRET segítségével kimutattuk, hogy az IL-2R három alegysége már az endoplazmatikus retikulumban és a Golgi-ban részlegesen összeszerelődik heterotrimerré, és ha a T sejt IL-2-t is termel, az IL-2R azt a Golgi lumenében képes megkötni és a jelátvitelt, illetve sejtosztódást kiváltani. Az IL-2R túltermelése számos esetben okoz T sejt burjánzást, pl. a felnőttkori T sejtes leukémiában (ATL). ATL kezelésére (illetve szervkilökődés, autoimmun T sejt működés gátlására) anti-IL-2R (daclizumab) gátló antitest terápiát alkalmaznak, mely azonban az ATL akut formája esetén hatástalan. Ennek oka feltehetően az általunk leírt intrakrin mechanizmus. Számos olyan autokrin mechanizmussal (is) működő egyéb receptor létezik, mely ellen gátló antitest terápiát alkalmaznak. Az ilyen terápiák hatásosságát gátolhatja, ha a sejt a fent említett intrakrin mechanizmussal már azelőtt képes jelátvitelre, hogy a receptor kijutna a sejtmembránba. Ezért célul tűztük ki, hogy a fenti intrakrin mechanizmus jelenlétét további receptorok esetében is megvizsgáljuk. Ez új paradigmát definiálhat a jelátvitelben. Megváltoztathatja a terápiák tervezését is, ugyanis ilyen esetben esetén célszerűbb intracelluláris target molekulákat, pl. kinázokat célbavenni. Elsőként az epidermális növekedési faktor receptorát tervezzük megvizsgálni. Az EGFR (ErbB1) számos tumortípus, pl. az emlőtumor, nem kissejtes tüdőrák, valamint bizonyos vastagbél, fej-nyak régió, vese, hasnyálmirigy és petefészek daganatok patogenezisében játszik szerepet. Az EGFR dimerként működő receptor tirozin kináz. Ligand kötésekor a receptorok keresztbe foszforilálják egymást, ami beindítja a MAPK, JNK, PI3K útvonalakat és sejtosztódást vált ki. Vizsgálni kívánjuk a receptor dimerizációt, ligandkötést és jelátvitelt a Golgi-ban. A kísérletek sikeressége esetén a vizsgálatokat az emlőtumorban szerepet játszó rokon receptorok (ErbB2, ErbB3) heterodimerjeire is kiterjesztjük.
előírt nyelvtudás: angol középfok felvehető hallgatók száma: 2
Bejelentkezés
