Bár gyakorlati alkalmazásukra is akad számos példa, a rácsos tartók és különösen a hajtogatott szerkezetek elsősorban a mérnöki modellalkotás eszközeiként jelentősek. Rácsos szerkezeti modell segítségével hatékonyan vizsgálhatóak nemcsak merev, de véges mozgásra képes szerkezetek (mechanizmusok) is, sőt a mérnöki feladatokon túl is alkalmazhatóak bizonyos esetekben (például körelhelyezési, -fedési problémák megoldására). Ezzel szemben a síklapokból hajtogatott modellek alkalmasak síklemezek nyúlásmentes horpadásának, illetve tengelyes csuklós mechanizmusok mozgásának vizsgálatára (ez utóbbival rokon modellezési problémák egyéb tudományterületeken is felmerülnek).
A kutatás alapvető célkitűzése a kétféle modelltípus matematikai apparátusának összevetése, illetve annak a vizsgálata, hogy a rácsos tartók klasszikus elméletének már ismert (illetve lehetséges) kiterjesztései (feltételes kapcsolatok, kettőnél több rúdvégpontra felírt kinematikai kényszerek stb.) hogyan adaptálhatók a hajtogatott szerkezetek esetére.