témavezető: Csibi Noémi
helyszín (magyar oldal): SE helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
Célkitűzés
Az endometriózis egy benignus, krónikus, ösztrogén-dependens nőgyógyászati betegség,
amelyre endometriumhoz hasonló mirigy- és/vagy stroma méhüregen kívüli megjelenése jellemző.
A betegség a reproduktív korú nők 10-15%-át érinti. Legsúlyosabb megjelenési formája a szervi
infiltrációval járó mélyen infiltráló endometriózis (deep infiltrating endometriosis, DIE), amely
fennállása esetén az endometriózis a peritoneum szintjét legalább 5 mm-re meghaladó mélységi
terjedést mutat. A DIE érintheti a rektovagiális spátiumot, a húgyhólyagot, a húgyvezetéket, a
parametriumot, illetve akár különböző bélszakaszokat is.
Bélendometriózis az endometriózisban szenvedő nők 8-10%-ában fordul elő, az esetek
90%-ában a rekto-szigmoideális szakasz érintett. A bélendometriózis szerteágazó fájdalom
tüneteket (dysmenorrhoea, dyspareunia, dyschezia, krónikus kismedencei fájdalom), obstipációt,
valamint a széklet frekvenciájának és konzisztenciájának változását és haematochezia megjelenését
is eredményezheti. Roman és mtsainak megfigyelései szerint vastagbél érintettséggel járó
endometriózis fennállása esetén a klinikai képet étkezési panaszok is színezhetik. Mindezek mellett
bélendometriózis esetén már preoperatívan is megfigyelhetőek egyes betegekben az alsó anterior
reszekciós szindróma (low anterior resection syndrome, LARS) tünetei (székrekedés, sürgető
székelési inger, gyakori székletürítés, illetve akaratlan gáz- és/vagy széklet szivárgás). van Poll és
mtsai kutatásukban azt a megfigyelést tették, hogy bélendometriózis fennállása esetén jelen lévő
súlyos menstruációs fájdalmak és dyspareunia a betegek életminőségére és szexuális életére
hátrányos hatással bír. Márki és mtsainak vizsgálata szerint a fájdalommal élő, endometriózisban
szenvedő betegek körében növekszik a depresszió és szorongás előfordulási gyakorisága.
Mindemellett az endometriózis a női meddőség leggyakoribb oka. A betegséggel társuló
szerteágazó fájdalom, székletürítést érintő tünetek, valamint az infertilitás kifejezetten ronthatják a
betegek gasztrointesztinális és általános életminőségét. Mindezeken túl bélendometriózis rettegett
szövődményeként bélelzáródás is kialakulhat, valamint végbelet érintő endometriózis csomók
laterális irányban történő terjedése által a betegség ureter-kompressziót és következményes
zsákvesét is eredményezhet.
A bélendometriózis kezelésére gyógyszeres, illetve sebészeti terápia alkalmazása is
lehetséges. A műtéti kezelés során konzervatív és radiális műtéti megoldások jöhetnek szóba.
Konzervatív (shaving, diszkoid reszekció), szervmegtartó bélműtét kisebb méretű, unifokális
bélendometriózis csomók esetén jöhet szóba. Amennyiben a bélendometriózis mérete 3cm-nél
nagyobb, multifokális vagy multicentrikus, illetve a bél lumenét 50-60%-nál nagyobb mértékben
infiltrálja, radikális megoldásként szegmentális bélreszekció jöhet szóba. Utóbbi esetén a specimen
eltávolítása konvencionális esetben mini-laparotomia útján, más esetekben egy természetes
testnyíláson keresztül is (natural orifice specimen extraction; transzvaginális/ transzrektális úton) is
lehetséges. A konzervatív, valamint a radikális sebészi kezelés közötti döntés elsősorban a műtéti
szituáció, a betegség kiterjedésének függvénye, ugyanakkor a terápiás terv felállítása során
mindenképp célszerű figyelembe vennünk a posztoperatív szövődmények, a posztoperatív
életminőség, valamint a recidíva kérdését is. Heinz-Partington és mtsainak megfigyelései szerint a
konzervatív beavatkozásokat követően a minor szövődmények (rektális vérzés) előfordulásának
aránya magasabb, a súlyos szövődmények előfordulási gyakorisága (anasztomózis-elégtelenség,
anasztomózis-szűkület, fisztula) alacsonyabb volt, mint a radiális műtéteket követően. Roman és
mtsainak eredményei alapján diszkoid reszekciót követően a betegek gasztrointesztinális
életminőségük javulásáról számoltak be. Egyes irodalmi adatok ugyanakkor konzervatív műtéteket
követően magasabb recidíva arányra hívják fel a figyelmet. Mindeközben az irodalom tanulsága
szerint radikális műtéteket követően a major komplikációk kialakulásának aránya magasabb.
Szegmentális reszekciót követően sérülhet a mezorektum ér- és idegellátása, csökkenhet a rektális
rezervoár, ami posztoperatívan de novo gasztrointesztinális diszfunkció kialakulásához és így
rosszabb gasztrintesztinális életminőséghez vezethet. Mindezeken túl Roman és mtsai 2 éves
utánkövetéses vizsgálatukban a szegmentális reszekciót követően a rektális sztenózis gyakoribb
előfordulásáról számoltak be.
Mindezek alapján a választott terápia egyénre szabottan, a páciens preferenciáit is
figyelembe véve kell, hogy történjen, mérlegelve a beteg életkorát, panaszait, életminőségét,
gyermekvállalási szándékát, az endometriózissal társuló gasztrointesztinális diszfunkció jelenlétét,
a tervezett műtéti beavatkozással társuló minor- és major szövődmények esélyét, valamint
életminőségre gyakorolt hatásukat. A jelenlegi ismereteinket kiegészítve fontos, hogy részletesen
vizsgáljuk a bélendometriózis általános, valamint gasztrointesztinális életminőségre gyakorolt
hatását, továbbá a műtétek ezekre a tényezőkre gyakorolt befolyását, az egyes műtéti technikák
előnyeit, hátrányait, illetve pontosabb indikációit. Az életminőség vizsgálata validált kérdőívek
segítségével lehetséges.
Jelen prospektív vizsgálatunkban rektum endometriózisban szenvedő betegek életminőség
vizsgálatát tűztük ki célul: a betegek a műtétet megelőzően, majd azokat követően dedikált, előre
meghatározott időpontokban töltik ki a kérdőíveket. A gasztrointesztinális életminőség vizsgálatára
az eredetileg kolonkarcinómás betegek posztoperatív rektális diszfunkciójának vizsgálatra használt
LARS pontrendszert, továbbá BENS kérdőívet alkalmazzuk. A betegek általános életminőségének
feltérképezése céljából az SF 12 kérdőívet, a vizeletürítési funkciók vizsgálatához ICIQ-FLUTS
tesztet alkalmazzuk. Az endometriózisban szenvedő betegek fájdalom panaszait NRS skálával,
neuropátiás fájdalom tüneteik jelenlétét és azok súlyosságát pedig painDETECT teszttel
vizsgálhatjuk.
Gortazar de las Casas és mtsainak 12 hónapos prospektív kutatásában azt tapasztalták, hogy
a diszkoid reszekcióval kezelt betegek között posztoperatívan 25% volt a minor LARS előfordulása,
valamint major LARS nem fordult elő. Ip és mtsainak prospektív kutatásának eredményei alapján
diszkoid reszekciót követően a betegek felében már 6 hónap elteltével jelentős javulás volt
megfigyelhető a LARS pontszámaikban, valamint szignifikáns javulást tapasztaltak a székletürítés
gyakoriságában is. Bray-Beraldo és munkcsoportjának 2021-ben publikált prospektív vizsgálata
során a preoperatív és a posztoperatív LARS értékek szignifikáns javulását tapasztalták. Célunk az,
hogy minimum 200, rektum endometriózis miatt operált beteg életminőségét vizsgáljuk és
összehasonlítsuk műtét előtti állapotukat a műtétet követően 3., 6., 12. és 24. hónapban történő
kérdőívek felvétele segítségével.
Bejelentkezés
