témavezető: Angyalosi Gergely
helyszín (magyar oldal): Debreceni Egyetem, Főépület, Filozófia Intézet 232/e. helyszín rövidítés: 232e
A kutatási téma leírása:
A FRANCIA NEOSTRUKTURALIZMUS FILOZÓFIÁJA
A "neostrukturalizmus" elnevezéssel az elmúlt négy évtized francia filozófiai gondolkodásában bekövetkezett döntő irányváltozást szokták jelölni. A hagyományosan idesorolt gondolkodók mindegyike elismeri ugyanis, hogy a klasszikus (Saussure-i alapú) strukturalizmus örököse, s ezt az örökséget, ha kritikusan viszonyul is hozzá, nem kívánja megtagadni. A "posztmodernizmus" kifejezés persze egyes gondolkodókra (mint például Lyotard-ra) alkalmazva talán megfelelőbb, a két fogalom viszonya folyamatos tisztázásra szorul (A "posztmodern" gondolkodók inkább a modernség korának, a "neostrukturalisták" inkább a metafizika korának berekesztődését emlegetik.) A neostrukturalizmust a Benveniste, Greimas, Lévi-Strauss, Barthes vagy a korai Genette által képviselt klasszikus strukturalizmus kritikus, filozófiai szempontú felülvizsgálataként értelmezzük. Kiket és milyen filozófiai teljesítményeket sorolhatunk tehát ezen elnevezés alá? Mindenekelőtt Jacques Derrida dekonstruktivizmusát, Michel Foucault tudás-archeológiáját, Jean-François Lyotard posztmodern történelem-szemléletét, Jacques Lacan szubjektum-felfogásának filozófiai és nyelvelméleti összefüggéseit, Deleuze és Guattari szociális skizofrénia-elméletét, Deleuze Nietzsche-értelmezését, Kristeva szemiotika-koncepcióját említhetjük.