Az éghajlati modell-eredmények kiértékelése sok munkát és elemzést igénylő feladat. A kiértékelés folyamatában alapeszközként használhatók az éghajlat-osztályozási módszerek, melyek közül a leghatékonyabbak az ún. generikus vagy leíró módszerek. A generikus módszerek fizikája, komplexitása és alkalmazhatósága eltérő, de leginkább két módszer terjedt el: a hőmérséklet-alapú Köppen-féle módszer, amely igen régi és a legelterjedtebb, valamint a potenciális evapotranspiráció számításán alapuló Feddema módszere, mely igen fiatal ugyanakkor elterjedtsége jóval kisebb, mint Köppené. Köppen módszere csak globális vagy kontinentális skálán alkalmazható sikeresen; Feddema módszerének alkalmazhatósága viszont minden skálán (a mikroskálától a globális skáláig) elképzelhető, ugyanis skálafüggően finomhangolható. Eddigi kutatásainkban Feddema módszerének e tulajdonságát hazánk mezo-β léptékű (20-200 km) klímaszerkezetének (Ács és mtsai., 2015) és a XX. századi klímaváltozás folyamatának (Breuer és mtsai., 2017) tanulmányozására használtuk fel. E kutatások kibővíthetők mind kisebb, mind nagyobb skálákra. Így pl. hazánk klímájának és klímaváltozási folyamatainak mezo-γ léptékű (2-20 km) szerkezete felderítetlen, vagy a módszer globális léptékű alkalmazása a XXI. századi klímaprojekciókra – szemben Köppen módszerével – szintén hiányzik. Ezen alkalmazások célja az lenne, hogy Feddema-módszerét minden skálán alkalmazhatóvá tegyük, mely a jövőbeni klímakutatások eredményeinek kiértékelését hatékonyabbá teheti.
előírt nyelvtudás: angol vagy német további elvárások: numerikus modellezői gyakorlat