A büntetőeljárásban a személyi szabadságot és más állampolgári jogokat mindenkor tiszteletben kell tartani, s azok csak a törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozhatók. A Be. számos kényszerintézkedést sorol fel, amelyek a személyi szabadságot korlátozhatják. Ezek közül is kiemeli az őrizetbe vételt, a letartóztatást és annak helyettesítő intézményeit (bűnügyi felügyelet, távoltartás, illetőleg az azokat biztosító intézkedések, pl. óvadék), valamint az előzetes kényszergyógykezelést. Az előzetes fogvatartás bírói elrendelése a XIX. század végére a polgári demokratikus államokban általánossá vált. A doktori téma nemcsak a meglévő szabályozási hiányosságokra, hanem az egyes gyakorlati problémákra is igyekszik rámutatni, nem megfeledkezve a jogtörténeti és jog-összehasonlító aspektusokról sem.