Rizikófaktorok a diabeteses nephropathiában - A relaxin, VEGF, TGF-beta és az angiotenzin II összefüggésének vizsgálata-A kardiovaskularis halálozás megelőzése
témavezető: Rosivall László
helyszín (magyar oldal): SE helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A renalis betegségek megelőzésével jelentősen lehet csökkenteni a kardiovaszkuláris halálozást. A veseelégtelenség jelentős számú és növekvő csoportját képezik a cukorbetegek. A diabetes késői szövődményei a nephropathia, a neuropathia, a retinopathia és a perifériás mikroangiopathia. Kialakulásuk mechanizmusát csak részben ismerjük, és ez különösen igaz a korai eseményekre, holott a korai stádiumok kezelése lehet a legeredményesebb. A nephropathia az 1-es típusú diabetesek 30-40%-ában alakul ki. A dialízisre kerülő veseelégtelenek legnagyobb részét a cukorbetegek teszik ki. Kezelésük nagy terhet ró a betegekre és a társadalomra. Bár a nephropathia diabetica klinikai jelei a betegség kialakulása után csak évek múlva jelentkeznek, a nephropathia létrejöttéhez szükséges faktorok (endothelialis dysfunctio, hyperglycaemia, inzulin hiány/rezisztencia, stb.) kezdettől jelen vannak. A nephropathia progressziója az egyes betegekben eltérő, amit az ismert pathogenetikai tényezők csak részben magyaráznak. Ez eddig nem ismert moduláló tényezőkre utal. Számos anyagot ismer a tudomány, amelyek részt vesznek a szöveti fibrózis létrehozásában, illetve az extracelluláris mátrix szabályozásában. Ilyen az antifibrotikus hatású relaxin és a VEGF vagy a profibrotikus TGF-. Feltételezzük, hogy ezek hiánya vagy túlsúlya szerepet játszik a diabeteses nephropathia kialakulásában. Ezek, illetve az ugyancsak profibrotikus angiotenzin II befolyásolják egymás aktivitását. E stimuláló és gátló hatások együttesének jelentősége a korai diabeteses nephropathia kialakulásának mechanizmusában még nem feltárt. A progresszió mértékét befolyásoló faktoroknak, illetve kölcsönhatásaiknak jobb megismerése segítené a nephropathia kialakulásának megértését. Ezen anyagok egyúttal olyan markerekként is szolgálhatnának, melyek lehetővé tennék a veseelégtelenségre fogékonyabb betegek korai felismerését, terápiájuk új megközelítését.
Vizsgálataink célja, hogy a diabeteses nephropathia korai/mikroalbuminuriás stádiumában a progresszív szöveti károsodás mechanizmusát tanulmányozva olyan részleteket tárjunk fel, melyek lehetővé teszik előrejelzésre alkalmas rizikótényezők felismerését, illetve esetleg a folyamat lassítását, gátlását.
Hipotézis: Feltételezzük, hogy a relaxin, VEGF, TGF- és angitotenzin II szerepet játszik a nephropathia diabetica pathomechanizmusában, e szövődmény kialakulásának korai stádiumában, a hyperfiltráció, a mikroalbuminuria, az endothel és érkárosodás létrejöttében. Ezen anyagok független rizikótényezőként befolyásolják a diabeteses szöveti károsodást, azaz a diabeteses nephropathia, valamint a kardiovaszkuláris szövődmények kialakulását.