Hazánkban a 90-es évek második felében zajlott a büntetőeljárás utolsó, ötödik nagy kodifikációs hulláma s ennek eredményeképpen jött létre – a 607 §-ból álló és évtizedekre irányadónak szánt – az 1998. évi XIX. törvény (Be.).
E kódex alapvetően három paradigmaváltásra törekedett: az ügyészi nyomozás dominanciájára, a keresztkérdezés tárgyalás bevezetésére és a kétfokú rendes perorvoslati rendszer bevezetésére. Mindhárom paradigma rendkívül nehezen és részlegesen valósult meg. Ezt mutatja az is hogy a Be. hatályba lépése óta már féltucatnyi Be. novella jelent meg s ezeknek az összparagrafus száma mintegy másfélszerese az eredeti kódexének.
Tehát a jogállami, a jogharmonizációs kodifikáció számos feszültséget és nehézséget vont maga után. Ezek közül különös figyelmet érdemelnek
a) a jogorvoslatok,
b) a bizonyítékok.