Az elbeszéléselméleti vizsgálódások immár évtizedek óta meghatározó területét alkotják a bölcsészettudományoknak, olyan dinamikus képet rajzolva ki, amely a klasszikus narratológia megújulásának képességét, illetve a kérdések újrafogalmazásának igényét és lehetőségét egyaránt tanúsítja. A kutatási téma körében az válhat akár elméleti szempontból, akár példákon keresztül bemutatva a vizsgálódások alapvető kérdésévé, hogy a jelenkori tudományos kihívások milyen módon változtatják meg, értelmezik újra, és ezzel tartják elevenen az elbeszéléselmélet hagyományos fogalmait és módszereit. Ezen belül különös súllyal jelenhetnek meg olyan kérdésirányok, mint például a különböző típusú narratív szövegek összehasonlítása, elbeszélés és képiség, test és narráció kapcsolata, a klasszikus és a posztklasszikus narratológiai közelítések viszonya, ezek értelmező műveletinek eltérő diszkurzív, teoretikus beágyazottsága.
(Összehasonlító irodalomtudomány)