A faszerkezetű történeti épületek vagy épületrészek különösen érzékeny anyaguk miatt különleges bánásmódot igényelnek. Az ilyen emlékek védelmének vizsgálata a speciális diagnosztikai feladatokon túl különösen alkalmas arra, hogy a műemlékvédelem elméleti kérdéseinek gyakorlatba való átültetését vizsgáljuk. A történelmi és kulturális különbségek itt kézzelfoghatóbban jelentkeznek, mint más struktúrájú emlékek esetében, így a megoldások is széles skálán mozognak. A sérülékenységből adódóan, a gazdag történelmi és beavatkozási rétegződés miatt jól vizsgálható továbbá a konzerválás, restaurálás és a rekonstrukció elvi hátterének gyakorlati megvalósulása. A nemzetközi karták ajánlásaiban a legnehezebben megfogható mindig az anyag és a hozzá kötődő szellemi tartalom védelmének kérdése. A témát mindig aktuálissá teszi, hogy a nemzetközi ajánlások két nagy „buktatója” – a fegyveres konfliktusok pusztítása valamint az új technológiák gazdasági és fenntarthatósági kérdései és igényei az örökség és az értékek tekintetében – hogyan alakítja folyamatosan a műemlékvédelem elméletét.