A volt keleti blokk II. világháború utáni városépítészeti változásainak kutatása még mindig gyerekcipőben jár. Míg a kor építészeti vonatkozásaival több kutatás is foglalkozik1, és a téma egyre nagyobb szakmai publicitást kap, az államszocialista időszak települési léptékű folyamatainak a kutatása még mindig igen kezdeti stádiumában tart, különös tekintettel annak korai éveire.
A témának rendkívül sok aspektusa vár feldolgozásra; mind a regionális típusú, hálózati összefüggések, mind az építészeti léptékhez közelítő városépítészeti szemléletű kutatási terület iránt érdeklődő PhD-hallgatóknak tág teret biztosít.
A II. világháborút követően kiépített államszocializmus - ahogy sok egyéb szempontból
- így urbanisztikai, városépítészeti történések aspektusából is -jellegzetesen különböző ismérveket mutató alkorszakokra bontható. Az 1950-es évek időszaka talán a legellentmondásosabb. Leginkább ekkor volt tetten érhető a sokakban élő társadalmi jobbítás igénye és reménye, valamint a politikai demagógia mögé bújtatott
diktatórikus akarat közötti kontraszt.
Az építészetek, városépítészek számára ugyanakkor rendkívüli lehetőségeket biztosító, egyben nehéz egyéni erkölcsi döntési helyzeteket is teremtő korszak volt. A korabeli politikai vezetők ugyanis tágabban értelmezték a szakma szerepét;
szemléletet befolyásoló, az új társadalom életkereteinek eszmei, formai, téri megfogalmazásának feladatát kívánták rájuk bízni. A szakmapolitikai irányelvek jelentős része a Szovjetunióból érkezett, melyeket a különböző országok a helyi adottságok alapján eltérő módon adaptáltak. Ezek függvényében az 1950-es évek a
párhuzamok és a különbségek illetve az ellentmondások időszakaként is értelmezhető.
A javasolt kutatás főbb kereteinek tekintendők az alábbiak:
- interdiszciplináris szemléletű, amely korszak specialitásából adódóan feltételezi nemcsak a települési építészeti vonatkozású történések, hanem azok tágabb kontextusa, a társadalmi/politikai folyamatok megértésének igényét is.2 (tehát városépítészeti/építészeti léptékű, társadalomtudományi kutatásokhoz is kapcsolódó);
- jellemzően az 1950-es évekre fókuszál, de időbeni kontextusba helyezve;
- szemléletét tekintve lehet
- lokális (pl. csak magyar) történések kutatása;
- a keleti blokkban lévő országokban zajló párhuzamos folyamatok, a szovjet irányelvek hatását elemző munka;
- a korszak nyugat-európai folyamataival összevetésben végzett kutatás.
A fentieket is figyelembe véve az alábbi konkrét kutatási és disszertáció témák javasoltak:
- Az államszocialista ipari ’újvárosok’ építésének sajátosságai – alaktani jellemzők3
városépítészeti és építészeti összefüggések kutatása 4 5;
- A városközpontok szerepének változásai6;
- Városépítészi pályázatok, tanulmánytervek szemléletváltásai; tervek és valóság;
- Lakóépületegyüttesek városszerkezeti helyzetének, beépítési jellemzőinek, szabad tereinek elemzése, tipologizálása / a szocialista realista lakótelepek mai használati jellemzői, adottságai, életképessége és fenntarthatósága;7
- Tipizálás / A tömeges lakásépítés és a minőség viszonya;
- Városépítészeti paradigmaváltások; (’szocreál-szocmodern’)8;
- A szocialista realizmus városépítészeti mintázatai (beépítések, közterületek), városi kontextusuk, mai helyzetük;