témavezető: Paku Sándor
helyszín (magyar oldal): Semmelweis Egyetem Isz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A máj kitűnő regenerációs képessége régóta jól ismert. A klasszikus patkányokon kialakított modellben a máj 2/3-ának eltávolítása után a májtömeg 7-10 nap alatt teljesen regenerálódik. Ha a májsejtek proliferációja gátolt, akkor új májsejtek az őssejtek aktiválásával keletkeznek. Ennek a folyamatnak legelterjedtebben használt modellje az AAF/Ph kísérleti rendszer. A modell lényege hogy AAF kezelés hatására a hepatociták osztódásra képtelenek lesznek, aminek következtében a parciális hepatektómiával kiváltott proliferációs stimulus hatására proliferáló ovális/progenitor sejtek - az őssejtek leszármazottjai -, szaporodnak fel a májban és májsejtekké differenciálódnak.
Korábbi vizsgálataink és más adatok is arra utalnak, hogy az őssejtek a máj epeútrendszerének egy CK7-/CK19+ kompartmentjében találhatók, mely magában foglalja a Hering kanálisokat is. Az ovális sejtek bazális membránnal határolt csöveket alkotnak, melyek folytonosak a máj epeútrendszerével. Az ovális sejtek differenciálódásuk során kis májsejtekké alakulnak melyek tovább proliferálnak, és úgynevezett fókuszokba rendeződnek. Ha karcinogén kezeléssel (dietilnitrózamin) kombináljuk az AAF/Ph modellt hasonló fókuszok jelennek meg a májban csak sokkal nagyobb számban és gyorsabban.
Ezeknek a fókuszoknak a viszonya a máj portális és arteriális rendszeréhez nem tisztázott. Vizsgálatainkban szeretnénk összehasonlítani a két rendszerben kialakuló fókuszok vérellátását és anatómiai viszonyát a máj portális érhálózatához. Vizsgálni kívánjuk, hogy a karcinogenezis későbbi stádiumában kialakuló nodulusok és daganatok vérellátása hogyan viszonyul a fókuszok vérellátásához, vagyis tekinthetők-e a fókuszok ilyen szempontból a daganatok előfutárának.
Korábbi az AAF/Ph modellen végzett vizsgálatink azt mutatták, hogy az ovális sejtek a májsejtekké történő differenciálódásának egyik legfontosabb eseménye a bazális membrán elvesztése ami együtt jár más ovális sejtekre jellemző markerek elvesztésével is (AFP, CK19, α6 integrin, connexin 43). Ezzel párhuzamosan a hepatocitákra jellemző markerek (HNF4 transzkripciós faktor, α1 integrin, connexin32) expressziója fokozódik. Ezen markerek vizsgálatát szeretnénk elvégezni a karcinogenezis modellben megjelenő fókuszok esetében is. A fenti markerek eseteleges rendellenes expressziója rávilágíthat arra, hogy van-e összefüggés a daganatok kialakulása és az ovális sejtek differenciálódása során megjelenő fókuszok között. A kísérleteket során legnagyobb részben immunflourescens (konfokális mikroszkópia) módszereket használnánk, amit szeretnénk kiegészíteni mikrodissszekciót követő molekuláris (RT-PCR) vizsgálatokkal.
Előzetes vizsgálataink azt mutatták, hogy a karcinogénnel kiegészített AAF/Ph modellben a karcinogén kezelést követő regeneráció folyamán kis epeutak jelennek meg a parenchimában. Vizsgálni kívánjuk, hogy ezeknek az epeutaknak a sejtjei mutatnak-e hasonlóságot az ovális sejtekkel (dlk-1, AFP expresszió), illetve milyen szerepet játszanak a fókuszok kialakulásában. Más centrális nekrózist kiváltó vegyületek (széntetraklorid, acetaminofen), hatását is vizsgálni kívánjuk a kis epeutak megjelenésére.