témavezető: Sasvári Mária
helyszín (magyar oldal): Semmelweis Egyetem EOK helyszín rövidítés: SE
A kutatási téma leírása:
A humán populáció sokszínűségének fő genetikai forrása a polimorfizmus, vagyis az olyan genetikai variációk, melyek viszonylag elterjedtek a populációban (minimum 5% a ritkább változat gyakorisága). A polimorf gének egyes változatainak funkciója csak kevéssé különbözik, és egymással, illetve a környezettel kölcsönhatásban fejtik ki hatásukat, azaz komplex öröklődésűek. A polimorfizmusok szerepet játszhatnak a „normális” variációkban, továbbá a „normálistól eltérő” rendellenességek, betegségek kialakulásában, azonban a polimorfizmusok hatása sohasem determinisztikus. Ennek oka, hogy egyetlen komponens ritka („rosszabb”) változata nem több mint 1.5-3-ra emeli egy adott rendellenesség előfordulásának relatív rizikó értékét. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy a „rosszabbik” változat a populációban elterjedhet. A betegség tényleges kialakulásában számos polimorfizmus és a környezeti hatások együttes, nehezen kiszámítható hatása valósul meg.
Az is előfordulhat, hogy az sem dönthető el egyértelműen, hogy melyik allél a „rossz”, a „hibás” változat: a polimorfizmusok inkább a „másságért” felelősek. Erre jó példa a gyermekkori figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD) előfordulásával összefüggésbe hozott dopamin D4-es receptor gén (DRD4) polimorfizmusa, ahol a „hosszú” változat a rizikófaktor. Ugyanakkor a DRD4 „hosszú” változat pozitív szelekcióval, evolúciós szempontból nem olyan régen alakult ki és terjedt el – feltehetően a humán populáció expanziós korszakában -, azaz egy időszakban előnyére vált az embereknek, ha ezt az allél változatot hordozták.
Mivel a polimorfizmusok fenotípusos hatása a fentiek alapján szükségszerűen kicsi, a mai genetikai vizsgálatok egyik fő iránya a komplex fenotípus (kórkép) lebontása olyan alkotó elemekre (endofenotípus), melyek szintén tartalmaznak öröklött elemeket, de feltételezhető egy kevésbé összetett a genetikai háttér. Az endofenotípusok azonosítása nemcsak a genetikai rizikófaktorok megismerése szempontjából jelentős, de sokat segíthet a kórtan mechanizmusának megismerésében is. A figyelem másik fókusza a környezeti és az öröklött tényezők kölcsönhatásának vizsgálata. Végül, de nem utolsósorban klinikai-gyakorlati szempontból fontosak a farmakogenetikai kutatások, az egyéni érzékenység (túladagolás) megelőzése és az egyénre szabott terápia kialakításának lehetősége.
A Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológai és Pathobiokémiai Intézetének Molekuláris Genetika laboratóriumában számos, orvosi szempontból jelentős polimorfizmus vizsgálatával foglalkozunk. Ezekben a munkákban igen fontos a szoros klinikai kollaboráció, valamint a modern, nagy teljesítményű molekuláris genetikai módszerek használata. A doktoranduszi munka célja azonban nemcsak egy klinikai-genetikai asszociáció feltárása, a munka fontos részét képezi a molekuláris mechanizmus felderítése is.